Az írók világa tele van olyanokkal, akik mindenáron meg szeretnék jelentetni az írásaikat olyan újságokban, amelyeket ők maguk nem is olvasnak. Õk méltán rászolgálnak az egyébként elkerülhetetlen visszautasításra, és senkinek sem szabad sajnálnia őket, amikor panaszáradat özönlik ajkukról, hogy senki sem vevő a történeteikre.

Kapcsolódó idézetek

1. Az írókban él az igény, hogy kimondjanak dolgokat, és ez az idiotikus foglalatosság arra ösztökéli őket, hogy úgy emeljék fel a szavukat, hogy közben nem lehetnek biztosak benne, hogy bárki is hallgat rájuk. Ennek ellenére mi felszólalunk. Ehhez az íróknak joguk van - a társadalom pedig eldönti, hogy meg akar-e hallani bennünket. Ljudmila Ulickaja
2. Egy profi író élete állandó rémálom, tele van örökös elutasítással. Csak egy őrültnek lehet ez az álma. Nekem viszont nem volt választásom. Csak úgy tudom elviselni ezt a világot, ha történeteket írok róla.
3. Minden írónak van maga világa, maga atmoszférája, amelyben él, és amelyből ír, van maga publikuma, amelynek ír. Az a sok kicsiny tekintet, az a számlálhatatlan környülállás teszi az írót nagyobb részént kedvessé - és hasznossá. Kármán József
4. Némelyek természetesen nem akarják hallani az igazat, de ez nem a mi gondunk. Az ember nem lehet író anélkül, hogy ne törekedjen a pontos találatra. Stephen King
5. Ha valaki sokat ír, sok helyen próbálkozik megjelentetni, és sehol nem fogadják, vagy nem jó szívvel fogadják, az gyanús kell, hogy legyen. Azt jelenti, hogy valami miatt mégsem kell rá olyan nagyon figyelni. Feltehetően nem csak a sokat szapult intézményrendszerben vagy a szerkesztőkben van a hiba. Arra érdemes törekedni, hogy csináljunk valami olyat, amire már nem tudja azt mondani a szerkesztő, hogy nem közlöm, mert akkor azt fogja érezni, hogy kimaradhat valamilyen, akár később irodalomtörténetivé is váló folyamatból, de legalábbis megfosztja az olvasókat valami ínyencségtől. Lapis József
6. Az írók az életből lesik el az igaz történeteket, az olvasók meg aztán képesek véghez vinni, amit a regényekből vettek. A végén meg a lapok lehozzák a szenzációt.
7. A dolgoknak megvan a saját életük, szembeszállnak velem, szembeszállnak azzal, hogy brutálisan rögzítsék őket, mert akkor végük van, meghaltak. Ne akarjunk mindenről beszélni. Mialatt írok, és az írásomon töprengek, megértem a hallgatagok, a nem-írók titkát. Õk beérik az események visszahozhatatlan egyszeriségével, nem olyan hiúk és kishitûek, hogy konzerválni akarnák őket. Hiábavaló fáradság. Az olvasó úgysem fog átérezni valamit, amit ő maga nem ismer, vagy legalábbis nem képzelt már el. Minek kell hát írni? Tán a rokonlelkek számára, akik közel állnak hozzánk? De félő, hogy a dolgokat agyonbeszéljük, és megöljük a titkot.
8. Az író elsősorban nem azért ír, hogy olvassák. Persze hogy szeretné, ha olvasnák. De elsősorban az írásért ír, mindenekelőtt azért, mert ez az ő létezési módja, mert így veszi birtokába - ő és a könyve - a valóságot. Félicien Marceau
9. Mindenkinek járna, hogy elmondják az életét. Sokszor érdektelennek tûnik, de (...) ha megtalálod a történetet mozgató pontot, akkor az már irodalom. Elég, ha át sem alakítod, sokszor úgy a legfájdalmasabb. Szabó T. Anna
10. Gyakran úgy tûnhet, hogy a kritikusok a szerzőt azért hibáztatják, amiért nem azt a könyvet írta meg, amit ők el akarnak olvasni; valójában azonban azért hibáztatják őt, mert azt a könyvet írta meg, amit ők maguk is akartak, de képtelenek voltak rá. Nassim Nicholas Taleb