Ugrás a tartalomra
Ha valaki sokat ír, sok helyen próbálkozik megjelentetni, és sehol nem fogadják, vagy nem jó szívvel fogadják, az gyanús kell, hogy legyen. Azt jelenti, hogy valami miatt mégsem kell rá olyan nagyon figyelni. Feltehetően nem csak a sokat szapult intézményrendszerben vagy a szerkesztőkben van a hiba. Arra érdemes törekedni, hogy csináljunk valami olyat, amire már nem tudja azt mondani a szerkesztő, hogy nem közlöm, mert akkor azt fogja érezni, hogy kimaradhat valamilyen, akár később irodalomtörténetivé is váló folyamatból, de legalábbis megfosztja az olvasókat valami ínyencségtől.
Kapcsolódó idézetek
-
Az írók világa tele van olyanokkal, akik mindenáron meg szeretnék jelentetni az írásaikat olyan újságokban, amelyeket ők maguk nem is olvasnak. Õk méltán rászolgálnak az egyébként elkerülhetetlen visszautasításra, és senkinek sem szabad sajnálnia őket, amikor panaszáradat özönlik ajkukról, hogy senki sem vevő a történeteikre.
Dan Chaon
-
A terjedelem számomra erkölcsi kérdés is: egyetlen szóval sem többet a legszükségesebbnél. Hasonlóképpen állok a publikált mûvek számát illetően. Az író, ha ad magára, nem ír meg akármit. Ezért nem hiszem, hogy valami nagyon fontosat elmulasztottam volna. Lehet, mint életmûvet ezt az utókor majd kevesli, de nekem ez idáig pont ennyi volt halaszthatatlanul fontos. Néhány könnyen feledhető könyvvel most semmiképp nem jobban, legföljebb kényelmetlenül érezném magam.
Bodor Ádám
-
Aki ír, az könnyebben is olvas, mûveltebb lesz, könnyebben képzeli bele magát mások helyzetébe, türelmesebb, elfogadóbb magával és másokkal. Aki ír, az kénytelen újra és újra átnézni, javítani, újra átnézni és újra javítani. Ha ezt megtanulja, tudni fogja, hogy 1. hibázni szabad, a hiba előre visz; 2. ahogy a szövegemre rá tudok nézni kívülállóként, mérlegelem mások véleményét, úgy ezt a jellememmel kapcsolatban is megtehetem.
Horváth Viktor
-
Sokféle szerkesztői habitus létezik, és eleve sokféle munkával jár a szerkesztés. Fel kellene fedezni fiatalokat, olvasni a kéziratokat, örökké járni a rendezvényeket, esteket vezetni, részt venni a reklámozásban, szerethetőnek is lenni, emberileg megfelelni, a korrektúrákat átnézni, hibasorozni, borítóterveket véleményezni, és nem utolsósorban azért a szövegekkel is érdemben foglalkozni, szerkeszteni... Véleményem szerint nincs is olyan szerkesztő, aki mindezeknek maradéktalanul meg tudna felelni, hiszen egy személyiségbe ennyi minden nem fér bele.
Darvasi Ferenc
-
Az írás magányos tevékenység. Sosem tudhatod, hogy amit alkotsz, értékes-e egyáltalán, és az első apró jelre, hogy lépéshátrányba kerültél az irodalom dzsungelében, máris száguldasz a kétségbeesés bugyrai felé. "Csak a saját szövegedre figyelj", tanácsolja mindenki. Ami rohadt nehéz, amikor mindenki más az arcodba nyomja a magáét.
R. F. Kuang
-
Sokan keresnek meg azzal, hogy híres írók szeretnének lenni, megéri-e ebbe energiát, időt fektetni. Mindig elmondom, hogy már a kérdésfelvetés is téves. Csak annak érdemes ezzel komolyan foglalkoznia, akinél ez egy belső kényszer, nem a jövőbeli státusz reménye veszi rá a munkára.
Köbli Norbert
-
Nagyon nehéznek találtam a regényírást, és erre gyakran reagáltam azzal, hogy nem írtam. Ez egy jól bevált eljárás az első könyves szerzőknél, amelyet szívből támogatok.
Nathan Filer
-
Van az írásnak egy megtanulható része - ez szinte biztos. De az is biztos, hogy tehetség nélkül senkiből nem lehet egyetlen iskolában sem írót faragni. De ha van tehetség és van szorgalom, akkor lehet tanácsokkal, véleményekkel egyengetni egy ifjú író útját.
Cserna-Szabó András
-
A tudomány nem az, amit gondolnak róla. Még a rangos szaklapokban megjelent munkák jelentős része is "junk", hibásan tervezett vizsgálatokból levont téves következtetések halmaza. Csak a kritikus szakértő képes eligazodni ezek közt, ezért a nagyközönségnek és a sajtónak nagyon óvatosnak, kritikusnak kellene lennie.
-
Ha az ember verset ír, előbb-utóbb elküldi őket egy lapnak. És a lap előbb-utóbb vagy leközli, vagy nem közli le. És ha leközli, az ember vagy tud örülni neki, vagy nem. És ha tud, akkor van egy boldog éjszakája. És ha nem tud, akkor van egy pocsék élete.
Bartis Attila