Ugrás a tartalomra
Az is irreális elvárás a megcsalt fél részéről, hogy a harmadik fél iránt érzett érzések azonnal váljanak köddé, és a hûtlenkedő ugyanúgy szeresse őt, mint korábban. A viszony befejezése nem jelenti azt, hogy egy csapásra megszûnnek a harmadik iránti érzések is. Az állandó partner ilyenkor tulajdonképpen attól fél, hogy soha nem fog tudni megbízni a másikban.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindannyian azt szeretnénk, ha mi lehetnénk a másik számára a legfontosabbak az életben. A középpontban akarunk állni. (...) Amikor aztán valaki beleszeret egy harmadikba, háttérbe szorul az állandó partnerrel addig magától értetődően természetes kötelék. Ez valódi veszteség, amely nagyon fájdalmas lehet. Mégis tudni kell, hogy csak ideiglenes állapot, amely (mindig) megszûnik. A szerelemnek az a lényege, hogy magától jön, és magától megy. Ezért ebben az értelemben nem is felel érte az ember.
Alfons Vansteenwegen
-
Aki kapcsolatot kezd egy harmadikkal, az eleinte szerelmesnek érzi magát, ami örvényként ragadja őt magával. Egyszerûen meg van bûvölve. Ugyanakkor azonban nyugtalanságot is érez, és látja, hogy milyen gondokat hoz magával az új helyzet. Kellemetlen érzései vannak az állandó párja irányában, tele van vegyes érzésekkel.
Alfons Vansteenwegen
-
Amikor úgy gondolom, hogy folyamatosan megcsal, nem hagy nyugodni a kínzó vágy: úgy érzem, megbolondulok, ha hozzám ér, és megbolondulok, ha nem hozzám ér, hanem máshoz.
Bolgár György
-
A harmadik féllel folytatott kapcsolat legtöbbször krízishez vezet, és alapjaiban inog meg a régi kapcsolat. Nagy a veszélye, hogy maradandó sérüléseket okoz. De nem kell, hogy eddig fajuljon a dolog.
Alfons Vansteenwegen
-
A férfiak, néha akkor is, ha csak néhány napja nem láthatják kedvesüket, elkeserednek s elváláskor sírva fakadnak; szintúgy sok mindenre esküdöznek, ígéretet tesznek, s elhatározott szándékuk azt meg is tartani; de aztán valami új eset jön közbe, s kiverik fejükből esküiket. (...) Esküre, könnyekre és ígérgetésre általában hamarabb kaphatók ők, mint hû szerelemre. Ingatag jellemük készteti őket minderre, hisz nincs egy se, ki ne szeretne inkább egy hónapban tíz szeretőt változtatni, mint hogy tíz hónapig egynél maradjon. Állandóan azt hiszik, hogy új módszerekre és formákra lelnek, s kérkednek vele, ha sok nő szíve volt az övék. Mit remélsz tehát? Hiú ábrándokkal miért áltatod magad? Úgysem vagy rá képes, hogy csélcsapságában akadályozd: szûnj meg szeretni őt, s mutasd meg, hogy ugyanolyan módon, ahogy ő csalt meg, te is megcsalhatod.
Giovanni Boccaccio
-
Azokat a kapcsolatokat, amelyek nem hordozzák magukban a fényes, örömteli, tápláló lángot, amiért érdemes élni, nem emelnek többé sehová, csak lefelé húznak, el kell engedni. Egyedül maradni azonban rémisztő dolog. Elengedni a másikat, aki nem képes követni bennünket egy tisztább magasságba, nem hangzik biztonságosnak. Az emberek minden új kapcsolatban azt remélik, a másik felüket találták meg, és végre megszûnik az elszakítottság illúziója. De az csak egyszer szûnik meg. És ebből nem szabad engedni! Az ember nem nyugodhat bele egy olyan társba, aki nem a teljességet hordja magában. Az olyan kapcsolatban meghal a szív. Ezért képes az ember életeken át keresni a duálpárját.
Weaver Andrea
-
Az ideiglenes lesz az állandó. Ezt a bizonytalan, se eleje, se vége érzést kell belakni. Rögzíteni nem kell, mert rögzül akaratlanul. Mint a kerekek a mély sárban, először még meglódítja, megpróbálja egyenesben előre, de nem viszi, aztán rükvercben hátra, azt sem, aztán hintáztatja előre-hátra, míg végül beleragad, és végleg mélyre ássa magát éppen azzal, hogy ki akart belőle törni.
Kollár-Klemencz László
-
Sohasem jó, ha a férfi túlságosan biztos abban, hogy imádják. Elbizakodottá válik, aztán meg is ijed - mert a férfiak meghátrálnak a nagy érzelem elől, nem tudják viszonozni, gúzsbakötöttnek hiszik magukat, sőt esetleg azt gondolják, a nő csak magához akarja láncolni.
Benedek István
-
Egy (...) kapcsolat minden, csak nem egyszerû. Az érzések, az indulatok idővel lecsillapodnak. Megváltoznak, átalakulnak. Ezért (...) nem mondhatom, hogy igen, még mindig szeretem vagy nem, már nem szeretem.
-
Megtörten csillanó szemeiben látnom kellett, hogy most ő is csak idegeinek és ösztönének játékszere, és ez volt az, tudom, amit mindig kívántam! Asszonnyal kapcsolatban hazugságról és igazmondásról beszélni reménytelen. Vannak üres órái, amikor zavart és zavaró, mert nem tudja, mit akar, vagy nem akarja, amit akar; de vannak percei, amikor nyilvánvaló, hogy szeretni akar, szeretnie kell, szeretni szeretne!
Aszlányi Károly