Az ismeretlennel mint ismerőssel beszélni, az nem laza nagyvonalúság, hanem felületesség, végső soron hazugság. Kevésen múlik, hogy ez vagy az.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha könnyebb egy idegennel beszélgetni, mint olyan emberekkel, akik jól ismernek és mindent tudnak - vagy azt hiszik, hogy mindent tudnak rólam.
2. Azt hittem, ismerem, de a legkevésbé sem. Vétek ennyi időt tölteni valakivel, és rájönni, hogy idegen maradt.
3. Az ismeretségnek van néhány olcsó következménye, amelynek eleinte örül az ember: nevén szólítja, mondjuk, a pincér, udvariasak vele a boltban... később ez teherré válik. Nem jó úgy beszélgetni bárkivel is, hogy ő tudja rólam, hogy hívnak, mi a mesterségem, mi erről vagy arról a véleményem - én pedig semmit sem tudok róla.
4. Amikor beszélgetek valakivel, akkor olyanná válok, mint ő. Nem vagyok én. Nem vagyok olyan erős, hogy legyek. Mármint nem vagyok olyan erős, hogy beszélgetés közben megtartsam önmagamat.
5. Nem az a baj, ha valaki ügyetlenül vagy rosszul fogalmaz. Hanem amikor felületesen és mellékesen.
6. Kissé rekedtesen törnek elő belőlem (...) a szavak; túl sok időt töltöttem azzal, hogy sohase mondjam ki őket... Az ember elhitetheti magával, hogy egy kapcsolat alapja az őszinteség, de tulajdonképpen még ez az alapigazság sem igaz. Az ember nagyon is hajlamos a hazugságra, ha úgy gondolja, ezzel megkíméli magát vagy akit szeret, a fájdalomtól. Jodi Lynn Picoult
7. Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre. Jókai Anna
8. Eddig nem tudtam, hogyan kell idegenekkel beszélgetni. De ha jobban belegondolsz, senki sem tanítja meg nekünk, hogyan is kell ezt csinálni. Oké, elméletileg az élet megtanít rá, de rengeteg emberrel találkoztam, akiknek ez egyáltalán nem megy: nem tesznek fel kérdéseket, összevissza fecsegnek, nem figyelnek, félbeszakítanak, vagy túl sokat kérdeznek, miközben magukról semmit sem mondanak.
9. Az ismerős rossz jobb, mint az ismeretlen. Simun Vrocsek
10. Nehéz kiismerni az embert. Nem is nehéz: lehetetlen. Nincsenek jó emberismerők, csak hazugok vannak. Magunkat sem ismerjük, nemhogy másokat. Olyan ember még nem élt a földön, aki a halálos ágyán azt állíthatta volna, hogy ismerte önmagát. Az ember örök rejtély. Önmaga előtt is. Száraz Miklós György