Az istenségekre esküszöm, nem változik meg többé a szívem. Azóta, hogy először megláttalak, nincs többé határa a hegyeknek, és az ég és a föld eggyé vált. Mennydörgés a télben, hóesés a nyárban, az ég és a föld egybefolyt, örökre. És ha elérkezik a világ vége, amikor mindennek vége, csak akkor feledhetlek majd el.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egekre felesküszöm, Hogy szeretni meg nem szûnöm, Míg a halál bús fátyola Szememet bé nem takarja; Kinyílt szívem te előtted, Melyből bőven megérthetted: Hogy szeretlek halálomig, Míg a szívem szét nem omlik. Dukai Takách Judit
2. Az ég lehullhat, A föld megmozdulhat, Kiéghetnek a csillagok, Vagy változhatnak évszakok, Elmúlhat egy év, És tönkremehet minden, ami szép, De az én szeretetem megmarad örökké!
3. Bárcsak én lehetnék az eső, úgy talán összeérhetne a szívünk, ahogyan az esőben összeér az egymástól örökre elválasztott föld és ég.
4. Olyan vagyok, mint az égbolt, és semmi nem érinthet meg. Az ég olyan nyitott és roppant hatalmas, és mindig változatlan marad - bármi történik vele, örökre az ég lesz. Vihar szaggathatja, repülő hasíthatja át, de akkor is ég marad.
5. Az évek százával és ezrével múlnak el, de mi egyebet láthat bármelyik ember is az életből, mint néhány nyarat, néhány telet? Ránézünk egy hegyre, és azt mondjuk: örökkévaló. Annak is látszik... de az idő haladtával a hegyek kiemelkednek és eltûnnek, a folyók megváltoztatják az irányukat, a csillagok leesnek az égről, és hatalmas városok süllyednek a tengerbe. (...) Minden változik. George R. R. Martin
6. Mikor eltûnnek a csúcsok a hegyről, és kiszáradnak a folyók, és télen csap le a villám, és nyáron hull a hó, és mikor végül utolsó óráját éli a világ, mikor ég és föld találkozik, mi nagy kelletlenül elválunk egymástól.
7. Szeretlek. Nincs határa annak, amit adni tudok neked, nincs szükségem több időre. Amikor ez a világ már csak elfeledett porfelleg suttogása lesz a csillagok között, még akkor is szeretni foglak.
8. Ha a hegyek kisimulnának, és a folyó medre is kiszáradna, és ha a föld eggyé válna az éggel, ha télen mennydörögne, és nyáron hó esne, akkor sem szeretnélek kevésbé, csak jobban.
9. Mikor a Nap egyszer majd kihuny, a szeretetem akkor is tovább ragyog; s ha majd a tengerbe omlanak a hegyek, akkor is veled leszek.
10. A világ kiteljesedik előtte. Képtelen szavakba foglalni azt, ami eléje tárul. Úgy érzi, mintha egy hatalmas boldogsághullám kimosná a testéből és a lelkéből az évek során felhalmozódott hordalékot, a bánatszemetet, a fájdalmakat, a félelmet és a kínt; úgy érzi, hogy az örökkévalóság többé nem ígéret, hanem tény; felfogja, hogy mit kell még tennie, amíg ezt az életet éli, és mi lesz a feladata az ezután következő világokon – mert lesznek, vannak ilyen világok, hiszen a halállal semminek sem szakad vége. Dean Ray Koontz