Az egekre felesküszöm, Hogy szeretni meg nem szûnöm, Míg a halál bús fátyola Szememet bé nem takarja; Kinyílt szívem te előtted, Melyből bőven megérthetted: Hogy szeretlek halálomig, Míg a szívem szét nem omlik.

Kapcsolódó idézetek

1. Az istenségekre esküszöm, nem változik meg többé a szívem. Azóta, hogy először megláttalak, nincs többé határa a hegyeknek, és az ég és a föld eggyé vált. Mennydörgés a télben, hóesés a nyárban, az ég és a föld egybefolyt, örökre. És ha elérkezik a világ vége, amikor mindennek vége, csak akkor feledhetlek majd el.
2. Esküszöm; s e szent hitemnek, Melyet adtam édesemnek, Pontjait meg nem csalom. Kérlek is reménykedéssel, Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szíved, angyalom! Csokonai Vitéz Mihály
3. Szeretlek égi áhítattal, Híven, örökké, igazán. Oly tiszta, mint a nap, szerelmem, És mély, miként az óceán. Mert legdicsőbb te vagy a földtekén, Szebb, mint az égnek minden csillaga; A mennyet én már itt megízlelém, Az én szerelmem az élet maga. Komjáthy Jenő
4. Ha szeretsz, én szeretem magamat. Csillagként hadd forogjak előtted, a csillagot ne szakítsd le, elvérzik iszonyú sebétől az ég. Takács Zsuzsa
5. Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyûimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Petőfi Sándor
6. Ha meggyûlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tûzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyûlölnél engem és elûznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak. Alexandre Dumas
7. Mikor a nevem meghallod, könnybe lábad a szemed, Ahol az ég és a föld összeér, ott nevetek feletted! Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég, Mikor a szikrából vad tûzvihar lesz, nincsen menedék! Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni! Children of Distance
8. Szeress engem, édes, kedves galambom, Szerelmedért életem is odaadom; Boldog leszek, mint az égi angyalok, Hogy ha elhagysz, bánatomba meghalok.
9. Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött, Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak; Örömmel dolgozni minden akadály ellenére; Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is; Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok; És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem. Paulo Coelho
10. Én szállok az idővel és a széllel szembe talán, Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám. Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám, Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám. Nem büntethet az ég, ha így állok eléd, Lelkemben bûntelenül, Mert hiányzol. Demjén Ferenc