Az ökrök száján véres nyál csorog, az emberek mind véreset vizelnek, a század bûzös, vad csomókban áll. Fölöttünk fú a förtelmes halál.

Kapcsolódó idézetek

1. A nyelv fékezhetetlenül gonosz, telve halálos méreggel.
2. A halál egy nagy száj, ami lenyel. Jesmyn Ward
3. Az emberek nem tudnak titkot tartani. A szemükből, a szavaikból, minden rezdülésükből, a pórusaikból szivárog szörnyû titkuk. Sigmund Freud
4. Elered az eső, és eltelt tíz év. Pislogsz egyet, és megöregedtél, a sötét halál már a hegyek fölött leselkedik rád. Ilyen gyorsan telik az idő, néha azonban olyan lassan halad, hogy kis híján megfulladunk. A teknős és a nyúl is mi vagyunk, elsőként és utolsóként érünk célba, ez felfoghatatlan. Jón Kalman Stefánsson
5. Kisöreg, a hazugság öl. Ma még csak egy szája van, holnap tíz, holnapután száz, aztán ezer. És mindennap etetni kell a tátongó, éhes szájakat. Etetni újabb és újabb hazugsággal, önmagunkkal. Ez képtelenség. A hazugság felfalja az embert. Berkesi András
6. Mennyi ember! Szakadatlanul özönlő, megszámlálhatatlan ember! S valamennyi olyan... olyan... mi is a megfelelő kifejezés erre... olyan szürke. Olyan egyformák, olyan rettenetesen egyformák. S amelyik éppen nem birkára hasonlít, annak meg nyúlpofája van (...). Egyik fecseg és fontoskodik, mások meg, a nehézkes, középkorú férfiak, morognak. Még a karcsú, ovális arcú, piros szájú lányok is lehangolóan egyformák. Agatha Christie
7. Egy halandó sem tud titkot tartani. Ha a szája néma, az ujjaival fecseg. Az árulás minden porcikájából szivárog. Sigmund Freud
8. Éhségében gyilkol a vad, Embert bûnbe a kényszer ûz. Francois Villon
9. Nincs menekvés, menten elfogyok. A mindenség alattam szétesett. Elnyel az a rettentő végtelen, A semmi tátongó szakadéka, Az ûr, ahonnan létem vétetett. John Henry Newman
10. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable