Az olyan kijelentéseket, mint hogy "sosem felejtem el..." vagy "emlékezetes pillanat ez", ígéretekként vagy jóslatokként kell felfognunk, amelyek tévesnek bizonyulhatnak, és gyakran azok is, még ha teljesen őszinték voltak is. Mérget vehetünk rá, hogy 10 évvel később már sok olyan dologra nem emlékszünk, amiről azt mondtuk, sosem felejtjük el.

Kapcsolódó idézetek

1. Bizonyos ígéreteket nehéz megtartani! Jobb meg sem ígérni őket, hisz akaratlanul is hazudunk velük.
2. Gyakran előfordul, hogy szerencsétlen pillanatokban olyan szavak hangzanak el, amelyeket soha jóvátenni vagy elfelejteni nem lehet. A. K. Green
3. Ha a "megbocsátás" annyit jelent: megígérem, hogy többet nem beszélek valamiről - nos, ezt kétségtelenül meg tudom tenni. De nem mindig okos dolog magunkba fojtani egy kellemetlen emléket. Ott forr, erjed a mélyben, és átjárja az embert, akár a méreg. Jean Webster
4. Amikor az ember mindenfélét képzel és tervez, álmodik és remél - ez a várakozás jó része. Milyen lesz? (...) Hogyan lesz? Néha megálmodjuk! (...) Ezért nehéz az álmok üzenetét megfejteni, mert nem csak a múltunk és a jelenünk, de gyakran a jövőnk is üzen. Néha bizony belenézünk életfilmünk következő, még nem megélt jelenetébe... Várakozni egy ideig jó. De amikor várunk, várunk, és hiába - az már nem. Ha például a fenti mondatot így írom: "Várunk, várunk, várunk, várunk, várunk... várunk és várunk és várunk és várunk..." eluntad volna. Szemed már a harmadik "várunk"-at is türelmetlenül átugorja; mintha egy hibás hanglemez forogna, ugyanazt az ismétlődő hangot hallanád, és ha nem történik valami, vagyis ha megáll az életed, s nem bomlik ki előtted, amit a jövőd rejt... az már nyugtalanító, sőt kifejezetten kellemetlen. Ha meghal az idő, meghal a hit és a reménység is, s megjelenik az embernek az a sötét és halálszagú ősélménye, hogy amit vár, soha nem jön el! Soha. Az ígéret nem teljesedik be. Müller Péter
5. Az emlék a felejtés egyik formája. Megtehetjük, hogy szorgalmasan, állandóan naplót vezetünk, feljegyzünk minden eseményt. Egy szép nap, amikor újraolvassuk feljegyzéseinket, ráébredünk, hogy egyetlen konkrét képet sem tudunk felidézni. És ami ennél is rosszabb: a képzelet nem tud emlékezetünk segítségére sietni és rekonstruálni azt, amit elfelejtettünk. Mert a jelen, a jelen konkrétuma, mint megvizsgálandó jelenség, mint struktúra, ismeretlen bolygó a számunkra; sem emlékezetünkben megőrizni nem tudjuk tehát, sem a képzelettel rekonstruálni. Úgy halunk meg, hogy nem tudjuk, mit éltünk meg. Milan Kundera
6. Egyetlen pillanatra se gondold azt, hogy mintegy varázsütésre részedről lezárul az ügy. Mert nem így lesz. Az emberek mindig azt mondják, alig várják, hogy ennek vagy annak vége legyen. De igazából nem így van. Nem törölheted ki az emlékezetedet. Ez örökre veled marad.
7. A múlt eseményei az emlékeinkben továbbélnek. Némelyikük olyan fájdalmas, hogy nem akarjuk újra átélni őket. Az emlékeinkre viszont ajándékként is tekinthetünk. Olyasmi, melyet felbonthatunk újra és újra, hogy felidézzük a boldog pillanatainkat. És olykor, az adott pillanatban emlékké alakulhat egy esemény, mert olyan igaz, oly tiszta és jelentős, hogy örökké az emlékezetedbe szeretnéd zárni.
8. Sosem felejtjük el, ha olyasmit teszünk, amit nem lett volna szabad. Az ilyesmi vészjóslóan ott lebeg a tudatunkban (...), és nem hagyja, hogy elfelejtsük. Cecelia Ahern
9. Vannak dolgok, amiket soha nem lehet elfelejteni. Túlélni igen, megbocsátani igen, megbánni, jóvá tenni igen, letagadni igen, de elfelejteni soha. Bartis Attila
10. Nagyon kell vigyázni, hogy az ember mit mond. Főleg önmagának, nem csak másoknak. Elsősorban magamnak ígérek. Te csak onnan tudod, hogy ígérek neked valamit, hogy elmondom neked, mit ígértem magamnak. Ha csak neked ígérem meg, de magamnak nem, abból nem sok jó származik. Feldmár András