Ha a "megbocsátás" annyit jelent: megígérem, hogy többet nem beszélek valamiről - nos, ezt kétségtelenül meg tudom tenni. De nem mindig okos dolog magunkba fojtani egy kellemetlen emléket. Ott forr, erjed a mélyben, és átjárja az embert, akár a méreg.

Kapcsolódó idézetek

1. A megbocsátás nem felejtést jelent (...). Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát. William Paul Young
2. A megbocsátás (...) azt jelenti, hogy sohasem említjük meg a történteket. De még csak nem is gondolunk rá. Mélyen el kell temetni, hogy egyszer csak elmúljon.
3. A megbocsátás valójában a keserû emlékek állandó elhessegetését jelenti, egészen addig, amíg az idő begyógyítja a sebeket, elmúlik a düh, és feledésbe merül a bûn. Veronica Roth
4. A megbocsátáshoz elengedhetetlen a sérelem és a sérelem által kiváltott érzések felidézése. Ez a lépés sokszor fájdalmas, dühvel és szorongással jár - a továbblépés ugyanakkor nem képzelhető el a negatív érzések kimondása nélkül. Megélt harag nélkül nem lehet megbocsátani. Szondy Máté
5. Először is: amit elfelejtesz, egyáltalán nem leszel képes megbocsátani. Elfeledett bûnt nem lehet megbocsátani. Éppen azért van szükség bocsánatodra, mert nem tudod feledni, ami történt, az emlékezeted pedig még jóval azután is életben tartja a fájdalmat, hogy a kiváltó oka abbamaradt. Az emlékezés a fájdalom elraktározása. Pontosan ezért van szükség a megbocsátásra.
6. Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy... vagyis nem nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. (...) A gyûlöletet, a sértettséget, a bosszúvágyat, a haragot eldobja az ember, mint egy kinőtt ruhát, s nem hurcolja tovább magával. Hagyja elmerülni, eltûnni, az örök feledés homályába borulni. Müller Péter
7. Nekem valójában fogalmam sincs róla, mit jelent az, hogy "megbocsátani". Nem foglalhatja magában a "feledés"-t, az ugyanis fiziológiai folyamat, és nem függ az akarattól. Mindannyiunknak van egy csokorra való emlékünk, amitől boldogan megszabadulnánk, de valahogy épp ezek a legragaszkodóbb természetûek. Jean Webster
8. Ne bocsáss meg soha. A megbocsátás azt feltételezi, hogy van egy bûn, amit elkövettek ellened, és te, mint egy nagylelkû felsőbb hatalom, megkegyelmezel neki, mintha ő alacsonyabb rendû lenne. (...) Azt célszerû tenni, hogy elengeded magadtól azt, hogy ő megsértett téged, tehát hogy te lelki sebeket szereztél tőle - ez nem megbocsátás. Azokra a tapasztalásokra mind szükséged volt, máskülönben nem gyûjtötted volna be magadnak. Ha pedig szükséged volt rájuk, akkor minek is dajkálgatni a sértettséget? Ara Rauch
9. Ha nem bocsátunk meg valakinek, az méregként hat. Keserûséget fecskendez a szívbe és az elmébe, és eltorzítja az ember egész látásmódját. A harag, a neheztelés és a bánat lassan teljesen beárnyékolja, és maga alá temeti a haragtartó személyt. Alattomos kórral fertőzi meg a lelkét, amely azután gonosz érzelmeket és indulatokat táplál benne. John MacArthur
10. A megbocsátás és a felejtés együtt jár - egyazon érme két oldala, de épp emiatt nem is létezhet ugyanabban pillanatban. Bármelyiket választjuk, szem elől tévesztjük a másikat. Jodi Lynn Picoult