Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség. A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy öreg arcban gyakorta felfedezhetőek megnyerő vonások, míg egy aszott, eldeformált testre csak a csúnya jelző az igaz. Cselenyák Imre
2. Nincs szebb dolog a világon egy méltóságteljes, szép érésnél. Minél idősebb egy ember, az arca és a személyisége annál izgalmasabb. Szörnyûnek találom, hogy sokan leírják azokat, akik megöregedtek, és azt sem értem, miért mondjuk azt a ráncokra, hogy csúnyák. Nem tesz jót a társadalomnak, hogy az öregedésre rossz dologként gondolunk, mert úgyis jön, és nem tehetünk semmit ellene.
3. A fiatalok nem szeretik az öregeket látni, mert az elmúlásra emlékeztetnek. Az öregek tapintatlanok, nem bújnak el, nem kímélik meg őket a látványtól. Oravecz Imre
4. Korát nem tudtam volna megállapítani. Nem volt öreg. Arca keskeny, finom vágású és teljesen ránctalan. De fiatal sem volt. Nem tudom meghatározni, miért, ez a szó egyáltalában nem fejezte ki őt. Inkább időtlen, jelenben lévő állandóság tükröződött róla. (...) Szavaim elől elsiklik a lényeg, amely őt megjeleníthetné. Hogyan fejezzem ki például szemének derûs, átható, ismerős, a szellem legmélyéről visszhangot idéző pillantását?! Egy másodpercig sem volt idegen, anélkül, hogy kapcsolatunk keletkezését és mibenlétét ismertem volna. Szepes Mária
5. Egy kevéssé tetszetős arc egyre jobban elveszíti a tetszés képességét. Aki hordozza, közönyös lévén a többieknek, önmaga iránt is közönyössé válik, nemtörődömsége kiül az arcára, és egyre jobban taszítja mások tekintetét. A szépség viszont állandóan figyeli, díszíti, óvja, szemléli, és talán így is mondhatjuk, egy folyton előtte lebegő, képzeletbeli tükörbe vetíti magát. A rútság elfelejti és elhagyja magát. De kétféle rútság van: amelyik szenved, és a düh meg az irigység fegyverével tiltakozik a külvilág véleménye ellen: ez az egyedüli, az igazi rútság; a másik viszont jámbor és gondtalan, belenyugszik sorsába, nem kerüli és nem hívja ki az ítéletet, és így, ha a szemnek nem, legalább a szívnek tetszik. George Sand
6. Az arcot a lélek teszi széppé. Ha a lélek rút, az arc is megcsúnyul.
7. Akiben ott a szépség, ott is marad: nem a ráncok, nem a megereszkedett bőr szedi szét, bontja meg a látványt, hanem az, ami belülről sugárzik. Karafiáth Orsolya
8. A szép arc, mint tavasz virága, Alig virul, hervadni kezd, Csak egy szépség van, mely sirig tart, Mit érzésünk másokra fest. Gyulai Pál
9. Nehéz megmondani, hogy kedveljük-e a szép embereket. A szép dolgokat nézni kellemes elfoglaltság, de az ember már-már elvből utasítja el a szépséget magát. Agatha Christie
10. Az élő ember arca sosem tükröm, talán mert olyan mozgékony és változó, önmagára sem mindig hasonlító; mert vajon egyaránt önmagára hasonlít a mosolygó és zokogó ember is? Nem, az embernek nem mindegyik arca azonos önmagával; a sok lehetséges arca, a sok lehetséges arckifejezése, fintora, szemöldökrándítása, ránca, csodálkozása, elsötétülése, derûje, borúja, dühe közül csak egy - vagy talán kettő? három? - jellemző igazán az emberre, aki az arc mögött él. Bodor Pál