Az öreg ember mindig sóhajt és nyög. Olykor valóban megerőlteti magát, vagy fáj neki valami, de általában inkább csak megszokásból.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta. Móra Ferenc
2. Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta. Móra Ferenc
3. Az ember, ha öregszik, szeret visszatérni a múlthoz. Szeretné átérezni, amit régen érzett. Agatha Christie
4. Talán együtt jár az öregedéssel, hogy az ember sajnálja a régmúlt dolgokat. Míg fiatal, változásokat kezdeményez, aztán mikor megöregszik, sajnálja, amiért a változások bekövetkeztek. Wilbur Smith
5. Néha, amikor megöregszik az ember (...) amire gondol, vagy amit kíván, valóságosnak tetszik. A végén elhiszi magának, amit állít, és még mielőtt ráeszmélne, már az élettörténetéhez tartozik. Ha valaki aztán kérdőre vonja és hazugságnak bélyegzi a dolgot... nos, akkor mélyen megbántódik.
6. Az emberben, ha megöregszik, több a megszokás, mint az élet. Vagy talán a megszokás az élet. Szász Imre
7. Egy öregedő ember hajlamos némi hisztériával átélni az érzelmeit, például a szeretetet. Vavyan Fable
8. Az öregember gyakran eltûnődik: MÁR vagy MÉG nem értem a világot. Moldova György
9. Öregedő férfinak már az is gyönyörûséget okoz, ha szenvedni tud. Krúdy Gyula
10. Megöregedni kemény munka. Rábeszélni a testet, hogy engedelmeskedjen az agynak, aztán rábeszélni az agyat, hogy engedelmeskedjen saját magának. Linn Ullmann