Az otthon - amelyre úgy gondolunk, mint szükséges kellékre azokhoz a történetekhez, amiket kitalálunk és amiket elhiszünk - korántsem olyan erős, mint ahogy feltételezzük. Talán az otthon, végső soron, csak egy hely.

Kapcsolódó idézetek

1. Túl tágas és izgalmas hely a világ ahhoz, hogy egyetlen helyen legyünk otthon benne, ha ugyan mi vagyunk otthon valahol, s nem az otthon van bennünk, amit kicsomagolunk hol itt, hol ott, többé vagy kevésbé. Parti Nagy Lajos
2. A könyv nem megteremti az otthont, hanem ő maga az, abban az értelemben, hogy - akárcsak egy ajtót - kinyitjuk, és bemegyünk rajta. Odabent másfajta időt, másfajta teret találunk. Jeanette Winterson
3. Otthonunkat biztonságosnak hisszük (...), pedig nem az. Pontosan ez az a hely, ahol az ember hajlamos a leginkább elengedni magát, s ezáltal sebezhetővé válik. Minette Walters
4. Az otthon nem mindig hely. Jesmyn Ward
5. Nem az tesz otthonná egy lakást, hogy mennyire tiszta, vagy tudjuk, hol vannak benne a kanalak. Otthon az a hely, ahol az emlékek születnek, ahol együtt élitek túl a nehéz időket, ahol kényelmesen érzed magad. De ha engem kérdezel, az egész oda jut ki: az az otthon, ahol a rendetlenség.
6. Ez a világ, azt hiszem, nem az igazi otthonunk, és minél inkább törekszünk arra, hogy otthonunknak tekintsük, annál nehezebb lesz elszakadni tőle. Mert egyszer el kell szakadnunk tőle. Csak mintha nem gondolnánk igazán soha erre az elszakadásra. Úgy teszünk, mintha nem lenne halál. Győrffy Ákos
7. Az otthonnak nem kell olyannak lenni, aki valaha voltál vagy amit tettél, vagy ahonnan jöttél. Az otthon inkább az érzés, ami átjár, mikor azokkal vagy, akikkel a legjobban törődsz. És ha ez a helyzet, lehet, hogy már otthon is vagy.
8. Építhetsz házat a semmiből, olyan erősre, amilyenre csak te akarod, de egy otthon, egy otthon ennél sokkal törékenyebb. Az otthon azokból az emberekből épül fel, akikkel megtöltöd.
9. Van az a pillanat az életben, amikor rájössz, hogy a ház, amiben felnőttél, már nem az otthonod, és még ha van hova lerakni a cuccaidat, az otthon érzése hirtelen megszûnik. (...) Nem fogod érezni ezt az érzést, amíg nem hozol létre magadnak egy otthont a saját gyerekeidnek, a családnak, amit te hozol létre. (...) Talán ez az, ami egy család valójában: egy csomó ember, akinek ugyanaz a képzeletbeli hely hiányzik.
10. Megszokjuk a lakásunkat, létünk részének tekintjük, az élet aztán másfelé sodor bennünket, otthonunk pedig idegenné válik; múltunk a mögöttünk maradt reményekből, szokásokból, szenvedésekből áll, amelyek halványulnak, de nem tûnnek el, csak majd velünk együtt.