Az ünnep ugyanattól lesz "tökéletes", mint a kommunikáció: éppen attól, hogy emberi, tehát a "hibáival" együtt is harmonikus és szép.

Kapcsolódó idézetek

1. A tökéletes és esetleges együtt teremtik meg a harmóniát. Fitz Péter
2. Nem csak az lehet harmonikus, amikor két ember hasonlít egymásra. Vannak olyan jól mûködő viszonyok, ahol a férfi és a nő teljesen különböző személyiség, valami mégis összetartja őket. Tompos Kátya
3. Az ünnep lényege (...) az kellene hogy legyen, hogy együtt vagyunk.
4. Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egyszerûen csak minden pont olyan, amilyennek lennie kell. Az ember tökéletes harmóniában van a világgal, és ennél teljesebbnek nem is érezhetné magát.
5. A tökéletes ember olyan, mint a nap, amely jóra, rosszra egyaránt süt. Bárhol tûnjék is fel, a világ fényesebb és szeretetteljesebb lesz létezése által.
6. Az az egészen szép, egészen kielégítő nemi együttlét, amely az egyébként is meglévő teljes, tehát testi-lelki egység felemelő ünnepe.
7. Hogyha életed összhangba hozod (...), akkor minden megváltozik, bár látszólag minden marad a régiben. Szokványos életet élsz (...); szokványos embernek tûnsz, de a világ mégis végtelenül édesebbé, intenzívebbé, szebbé, mulatságosabbá és békésebbé válik. Dan Millman
8. Minden ember alkotta dologban, még a rosszakban is, van valami harmónia: - az idő, ez az ember és Isten közötti közvetítő, letompítja az éleket, és lehetővé teszi az átmenetet a fájdalom és a mosoly közt. Alexandre Dumas
9. Minden rendszer emberarcú, csak tökéletesebb, mint az egyes emberek. Tökéletességében persze erkölcsös vagy erkölcstelen is lehet, de mindenképpen erősebb, hatékonyabb.
10. Én magam nem vagyok az ünneplésnek barátja, bár elismerem, szép a nagy emberi érzés; szép az, tömegbe gyûlni, s együtt dicsérni az Istent. Szép az, ha az emberi lelkek összefonódnak, egységbe tömörülnek, együtt emelik szemüket az égre, és egy ütemben dobban a szívük a magasság felé. Mert hisz ennek a kis emberi életnek, amelybe belepottyantunk, az ad mélyebb értelmet s értéket; ha legalább vágyni, érezni s ihletni bírjuk a Létezés kozmikusságát. Móricz Zsigmond