Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom, Gyönyörû szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet. Lelkemet megnyugotja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.

Kapcsolódó idézetek

1. Utaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne téveledjem. Te ösvényidre taníts meg, Kiken intézd menésem. És vezérelj engemet Az te szent igaz igédben, Ótalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten. Szenczi Molnár Albert
2. Az Úr bennem van, a szentélye vagyok. Ahogy a szentélyt is tisztán és rendben tartják, mindent megteszek, hogy tisztán és rendben tartsam a testem, elmém, légzésem. Szvámi Ráma
3. A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! Biblia
4. Istenem Uram! kérlek tégedet, Fordítsad reám szent szemeidet, Nagy szökségemben ne hagyj engemet, Mert megemészti nagy bánat szívemet.
5. Isten NEM egy dühödten bosszúálló, ugyanakkor jóságos öregúr, akit félni kell, mert megbünteti a rosszat, és megjutalmazza a jót. Bennem lakik, én Õ vagyok, minden sejtemben, minden érzésemben Õ ölel engem. Ara Rauch
6. Hûtlen szívem vezesd immár jóra, harcos eszem csábítsd nyugovóra, add, hogy a bûnt többé ne keressem, add, Uram, hogy mindig őt szeressem. Berczeli Anzelm Károly
7. Amikor a nap feljön, az Úristen mosolygását látom (...) és az Úr mosolyát látom akkor is, amikor a nap lemegyen. Az Úr mosolygását látom a holdon is, s szemének derûs csillogását minden kicsi csillagban. Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét látom s a tovaszálló gondoskodó szeretetet, mely éltet bennünket tisztító esőkkel. A szélben az Õ szent leheletét érzem, mely naponta tisztára mossa a lelkemet a szenny kísértéseitől. Wass Albert
8. A víz, míg fenn siet a bércek között, sok terhet vesz magára, melyet utóbb nem bír el. Mikor árad, s elönti a síkokat, elsőként ettől szabadul meg. Elzárja magát a világtól, miként az ember, ha gondjaival bástyázza körül magát. (...) Jársz - kelsz a világban, itt is, ott is magadra veszel valamit. Hol jót, hol rosszat. Aztán annyi minden ragad rád, hogy már nem bírod. Lerakod hát magad köré. Csakhogy akkor nem látsz túl ezen a falon. Ott vagy belül, egymagad. Ugye milyen borzasztó? A folyó sem tudja elviselni. Időről időre áttöri e hátakat. De az ereje csak arra elég, hogy egy része kijusson. Arra már nem, hogy visszatérjen önmagába. S ami kint marad belőle, elpusztul, rohadni kezd. A folyó ilyen. Nem tudja legyőzni önmagát. Időről időre elhagyja medrét, de mindig újra teremti gátjait. Isten azonban soha nem hagyja el gyermekeit. (...) Isten azért hívta el az embert, hogy őrködjön a Teremtés rendjén. De nem írásokban, nem templomok homályában, nem mások hitét gyalázva, pusztítva, vérbe tobzódva, máglyák tüzén pörkölődve, hanem a folyók mentén, az erdőben, a földeken, munkával és hittel. Nem szavakban, énekben kell dicsérni az Urat, hanem tettekben. Amíg a folyó él, mert életben tartjuk, Istennek tetsző életet élünk, az ő rendjére vigyázunk, ha soha át nem lépjük a templomaitok kapuját. Ha pedig vizeink meghalnak, mert nem gondozzuk őket, bújhatjuk reggeltől estig az írásaitokat, járhatunk a templomaitokba, imádkozhatunk és dicsőíthetjük napszámban az Urat, mit sem ér!
9. Sok vészen, csapdán, kínon át Mentett meg engemet; A kegyelem volt az, mi elkísért, S célomhoz vezérli végemet. John Newton
10. Óh Isten! áldd meg foglalatosságom, Melyben szent tetszésed által nem hágom; Vezéreld hozzád vágyó lelkemet, Hogy tőled várjam nyereségemet; Azt tartván hasznos vevésnek, adásnak, Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak, Melyért szent orcádnak ítélete Előtt nem bánt lelkem esmérete.