Amikor a nap feljön, az Úristen mosolygását látom (...) és az Úr mosolyát látom akkor is, amikor a nap lemegyen. Az Úr mosolygását látom a holdon is, s szemének derûs csillogását minden kicsi csillagban. Az ég kékségében az örökös tisztaság szent törvényét látom s a tovaszálló gondoskodó szeretetet, mely éltet bennünket tisztító esőkkel. A szélben az Õ szent leheletét érzem, mely naponta tisztára mossa a lelkemet a szenny kísértéseitől.

Kapcsolódó idézetek

1. Míg a nap feljön, s ismét lemegy, Minden ki- és belélegzettel Áldjuk őt, ha élünk őérte! Õ a vég, és ő minden kezdet, Õ hozzánk mindig hûséges lesz, Dicsérjük, mert igen nagy szeretete.
2. Ahogy az anya örül, amikor észreveszi csecsemőjének első mosolyát, pontosan ugyanúgy örül az Isten is, valahányszor meglátja az égből, hogy teljes szívből imádkozni készül egy bûnös. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
3. Nézni veled... a felkelő Napot. Fogni kezedet, gyengéden átölelni, és látni a csodát. Két csodát. A Napot... és téged. Mert most két napkeltét látok. Az egyiket az ég alján, a másikat itt, velem szemben, mellettem. Az egyik egy új napot hoz, a másik egy új életet. Bennem. Csitáry-Hock Tamás
4. Az egyetlen vágyam, hogy mosolyogni lássam, amikor felnézek. Mosolya olyan, mint a meleg napsütés télen: megvilágítja az egész világot.
5. Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom, Gyönyörû szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet. Lelkemet megnyugotja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében. Szenczi Molnár Albert
6. Úgy szeretem, hogy azt a legtöbben meg sem értenék. (...) Mint ahogy a Föld szereti a Napot. Õ számomra a fény, ha elveszettnek érzem magam. A melegség, ha fázom, és a nevetés, ha már túl régóta esik az eső. (...) Ez egészen más. Szerelmes vagyok a lelkébe. És ha Isten megáldana, azt szeretném megérinteni.
7. A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban. Gárdonyi Géza
8. A béke olyan, mint a szivárvány, a földön nyugszik, de íve vége a mennybe vész. Az égbolt fényében fürdik, könnyek és felhők között ível a magasba, de az örök Nap sugara tükröződik benne (...). Az ilyen béke (...) a lélek mosolya, a halhatatlan, távoli fény végtelen áradása.
9. Minden, ami körülöttünk van, Isten. A fák, a virágok, a madarak, az emberek... minden. Még a juhok is. A szél, a víz, a tûz... a fák illata éjjel... minden Isten. Ha a lelkünkön keresztül nézzük. Wass Albert
10. Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát. Jókai Mór