Ugrás a tartalomra
Az utolsó dolog, amiben teljes, megmásíthatatlan meggyőződéssel hittünk... a Mikulás volt. (...) Nem számított, mennyire tûnt valószerûtlennek, milyen sok bizonyíték szólt ellene, gyerekkorunkban hinni akartunk, ezért hittünk. És bármennyire is otrombának hangzik a hasonlat, ez nem annyira különbözik az Isten létezésébe vetett hittől. Hiszen mindketten bőkezûen adakoznak, attól függően, hogy jól vagy rosszul viselkedtünk-e. Mind a ketten láthatatlanul intézkednek. Mitikus lények segítségére vannak utalva - manókra és angyalokra. (...) Szóval, miért van az, hogy mostanában senki nem hisz a Mikulásban? Talán azért, mert felnőttünk, és ráébredtünk, milyen képtelenség is az egész. A Mikulás tényből jó sztorivá lett, amit majd továbbadhatnak a gyerekeiknek. Pont úgy, ahogy az önök gyerekkorában a szüleik meséltek Istenről.
Kapcsolódó idézetek
-
Tudod, nagyon nehéz szülőnek lenni. A Mikulás az oka. Olyan sokáig próbálod titkolni a gyereked előtt, hogy nem létezik, hogy a végén már nem tudod, hol a határ.
Maggie Stiefvater
-
Azt mondják, hogy amikor megnövünk, mindent felrúgunk, amit addig mondtak. Lázadunk a világ ellen, amibe oly nehezen igyekeztek belenevelni minket a szüleink. A felnőtté válás része, hogy elszakítjuk a kötelékeinket. De nem hiszem, hogy csak ez az oka, szerintem akkor lázadunk, amikor rájövünk, hogy a szüleink semmivel sem tudnak többet a világról, mint mi. Nem tudnak minden választ. Lázadunk, amikor rájövünk, hogy végig hazudtak nekünk, és hogy a Mikulás nem is létezik.
-
Természetesen létezik a Mikulás. Csak arról van szó, hogy senki sem tudja egyedül megcsinálni azt a munkát, ami rá hárul. Ezért van az, hogy mindenki Mikulás. Én is, te is.
Truman Capote
-
Időnként engem is teljesen elhagy a hitem. Olykor hónapokig nem tudom miben hiszek: Istenben? Ördögben? Mikulásban? Tündérekben? De én is ember vagyok. Gyönge ember, akinek nincs ereje. De van valami, ami egyre csak ás, egyre csak kapar bennem. Mintha Isten körme lenne. És mikor nem bírom tovább a fájdalmat, valami kilök a sötétből, vissza a fénybe.
-
A gyerekek hisznek a Mikulásban; a felnőttek a gyermekkorban hisznek.
-
A gyermekeknek mesélnek Jézuskáról, akinek aranyhaja és fehér szárnyai vannak, aki hattyúkkal vont kocsiban száll le az égből s hozza az ajándékot, vagy mesélnek a Mikulásról, a nagyszakállú óriásról, ki láncát csörgeti s nagy bundában jár, vagy mint feketeszőrû, pirosnyelvû, kétszarvú ördög jelenik meg. De ezek csak gyermekmesék, a gyermeknek valók, mire a gyermek felnő, nem hisz többé ezen mesékben s a leghangosabb nevetésbe törpe ki egy felnőtt ember, ha a Jézuska és a Mikulás meséjét komolyan el akarnák vele hitetni. Ehhez hasonló mesékkel áltatták az emberiséget
Istent illetőleg egészen a mai napig, sőt még ma
is ily mesékkel ámítják az emberiséget.
Jász Géza
-
Megérkezett a Mikulás... És hozta az ajándékot. Amit vártál. Amire vágytál. Egy könyv. Egy ruha. Egy... bármi. (...) Az igazi nagy ajándék más. Mert az éppen attól ajándék, attól meglepetés, hogy nem tudod, mikor kapod, nem tudod, milyen lesz. És csak egyetlen van belőle. Csak egyszer kaphatod meg. Vágysz rá, érzed magadban, érzed, hogy mit szeretnél, mi lenne a legszebb, legnagyobb ajándékod, mégsem tudod, mikor érkezik és pontosan milyen lesz. Ettől olyan izgalmas a várakozás. (...) És amikor megkapod, már tudod, hogy minden elképzelésedet, várakozásodat felülmúlja. Mert olyat kaptál, amilyet legszebb álmodban sem láttál. Nem jutsz szóhoz, nem hiszed, mert sokkal, sokkal csodálatosabb mindennél. Csak potyognak a könnyeid, mert mindennél többet kaptál.
Csitáry-Hock Tamás
-
A gyermeket avval ijesztik, hogy "ha rossz vagy, elvisz a Mikulás" s "a Jézuska nem hoz ajándékot", a felnőtt gyermeknek azt mondják, "légy jó!, mert íme a Mikulás és a Jézuska, ezek a te szüleid, akik mindenüket a te javadra áldozzák, ezeket ismered, ezek nem titokzatos hatalmak, de öntudatod első ébredése óta téged körülvevő, előtted jól ismert lények, kik téged szeretettel, nagy gonddal ápolnak s csupán a te javadat munkálják". Nem lesz-e ennek a felnőtt gyermeknek szilárdabb az erkölcsi felfogása, nem lesz-e következetesebb a cselekvése, mint a kis gyermeké és nem lesz-e nyugodtabb és boldogítóbb élete, mikor az ő igazi gondoskodóit, büntetőjét és jutalmazóját megismeri, mint volt azelőtt, kisebb korában, midőn ismeretlen hatalmaktól függött?
Jász Géza
-
Emlékeznek még gyerekkoruk első hóesésére késő ősszel vagy télen? Egy másik valóság betörése volt. Félénk, ritka valami, amely látogatóba érkezett, amely alászállt, és közremûködésünk nélkül megváltoztatta a világot körülöttünk, akár egy váratlan ajándék. A hóesés egyenesen a kezelhetetlen egyik tiszta megjelenési formája: nem tudjuk előállítani, kikényszeríteni, még biztonsággal előre tervezni sem, legalábbis hosszabb időtávra nem. Mi több: a havat nem vehetjük birtokunkba, nem sajátíthatjuk ki: ha a kezünkbe vesszük, kicsorog az ujjaink közül, ha bevisszük a házba, kifolyik belőle, ha pedig a mélyhûtőbe tesszük, többé már nem lesz hó. Talán éppen ezért vágyik utána olyan sok ember, nem csak a gyerekek, különösen karácsonykor.
Hartmut Rosa
-
A gyerekek még hisznek a csodában, de felnőttként már racionálisak vagyunk. Ha felnövünk, csodák már nincsenek, de mégis arra az érzésre vágyunk, amit anno a tradíció teremtett meg, amikor gyerekek voltunk. A kör bezárul és nem lesz csoda, de egyébként mindannyian azt várnánk a karácsonytól, nem a rántott pontyot meg a tokaji aszút.