Azért kerülnek emberek az utcára, mert ma már nem társadalmakban élünk, hanem tömegben. Egy társadalomban senki nem kerül az utcára, mert a közösség megtartja az egyént. Csakhogy az emberiségnek ma már nincs saját lelke - de talán pontosabb, ha úgy mondom, hogy forma- és marketingtervezett, tömeggyártott lelke van.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy csomó ember jár-kel az utcán. Egy csomó ember ÉL az utcán: történnek vele dolgok, ő reagál rájuk, itt-ott hozzátesz valamit a hangulathoz maga is. Otthon van.
2. Az emberek tömegeit megszokott kerékvágásukból kimozdítani nem lehet. Az emberek szelleme s még inkább akarata tehetetlen. Tehetetlen tehát cselekvése is. Ágoston Péter (politikus)
3. Az ember nem sokra megy egyedül az életben. (...) Egyedül minden nehezebb, ha egyedül van az ember, csak annyit tehet, amire egymaga képes, de mások támogatásával sokra viheti. A közösség hatalmat ad, csak legyen olyan közösség, amelyik elfogad és támogat. Clara Sánchez
4. Az egyéneknek nem kell tudniuk, hogy merre tartanak; a piac tudja. Hagyd magukra az embereket a megfelelő társadalmi struktúrában, és ők gondoskodnak minden másról. Nassim Nicholas Taleb
5. A városokba tömörült már az emberiség kilencven százaléka. A városok vezetőivel a lakosok sokkal közvetlenebb kapcsolatot tarthatnak, és a politikai színjátékoknak vége. Az emberi lét értelme az emberi kapcsolatok gazdagságában rejlik, és az új rendben minden lehetőség adva lesz, hogy a kapcsolatok gazdagodjanak. Csányi Vilmos
6. Nem azért van az ember, sem egyenkint, sem együttvéve, miszerint gondolkozás nélkül elfogadja és bétöltse a törvényeket, amelyek a testé és a testi ösztöné. Sőt minél emberibb és minél inkább emberiség, annál inkább nem azért van! Mert emberibb a szellem, mint a test; és a mûvelődés is inkább lényege az emberiség fogalmának, mint a javak. Töltse bé hát mindenki és töltsék bé a nemzetek is a szellem törvényeit, amelyek az igazság, a jog és a tudás. S legfőképpen az erkölcs! Tamási Áron
7. Az egyén nem egyedül létezik, és erre nem is lenne képes. (...) Létét más embereknek - elődeinek és kortársainak - köszönheti. Része a nagy egésznek. (...) Bármi történik is az egyénnel, az valójában az egész közösséggel történik, és bármi történik is a közösséggel, az valójában az egyénnel történik.
8. Mindenkinek van lelke. De nem mindenki engedi meg magának, hogy lelki életet éljen. (...) A férfiakat úgy szocializálják, hogy ne sírjanak, ne hagyják el magukat, ne panaszkodjanak, ne álmodozzanak, ne legyenek érzékenyek. De ez nem azt jelenti, hogy belül üresek!
9. Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is. Akár egy társsal, gyermekkel is.
10. A társadalom nem a szabad egyének értelmes szövetsége, amelyet mindenki átlátni és szabályozni képes, ez elavult nézet. A társadalom új, magasabb szintû jelenség, egészen más típusú értelem hordozója, mint az egyén, de hogy értelmes valami, az nyilvánvaló. Csányi Vilmos