Ugrás a tartalomra
Azért tudnod kell, hogy van oka mindennek. Nem kifogás, hanem valódi ok. Tudom jól, hogy már nem számít sokat, de nem úgy terveztem az életem, hogy ekkora rakás szerencsétlenségként végezzem, mint amilyenné lettem. Hétéves koromban gyermekbénulást kaptam. Vödörszámra nyomták belém a fájdalomcsillapítókat. Soha nem hagytam abba a gyógyszereket. Képtelen voltam rá. Ha visszanézek... (...) Ha akkor tudom, később mennyit veszítek majd, inkább a fájdalmat választottam volna. A dolgok, amelyek a legnagyobb gyötrelmet okozzák az életünkben, általában azért történnek, mert valami kisebb fájdalom elől menekülünk.
Kapcsolódó idézetek
-
Az életben nem tudjuk elkerülni a fájdalmat! Azt viszont mi választjuk meg, hogy milyen fájdalomban akarunk részesülni. Az elmulasztott lehetőségek miatti bánat, vagy a változtatáshoz szükséges fegyelmezettség és áldozathozatal fájdalmában.
-
Van olyan fájdalom, mely elkerülhetetlen. Amikor valami rossz történik, gyász, betegség, a szülők válása. A fájdalom egy fajtáját azonban nem lehet nem érezni. A legbensőbb megtörtség jele, és mindent magával ránt. Semmi nem marad az ember körül, a legkedvesebb dolgok sem.
-
Az a sok csoda, amit ajándékul adott az élet, mind megmutatta, hogy volt miért, és van miért. Van miért élni, küzdeni, szenvedni és kitartani, mert mindennek oka van, és később összeáll majd a nagy egész, amit ma még nem láthatunk. Nem véletlenül születtünk a világra, feladatunk van, utunk, amit be kell járni, és észrevenni a szépségeket, bármily kacskaringós is legyen az út. Mert nincs tudatosulás fájdalom nélkül.
-
A fájdalomnak, valami nagyon is fontos szerepe van a maga életében. Lehet, hogy valamit megold maga helyett. Ez a betegség előnye. (...) Gyakran előfordul, hogy valamit nem akarunk megtenni. Ilyenkor nincs elég erőnk felvállalni a döntésünket. Sőt, gyakran nem is tudjuk, hogy nem akarjuk megtenni. Ilyenkor a betegség segít nekünk. Megbetegszünk és nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk. És ami fontosabb, hogy a felelősség terhét is leveszi a vállunkról. Nem kell felvállalni a döntésünket.
-
Mindenkit meg lehet vezetni, be lehet csapni, csak egyvalakit ne csapjunk be soha. Saját magunkat. Ha már így is, úgy is oda kell adnunk valaminket - kezdve gyermekkori álmainkkal és naivságunkkal -, legalább a józanságunk maradjon meg. A józanság is nagy ajándék, tekintve, hogy legfontosabb értékeink úgyis elvesznek menet közben. Engem nagyon korán megtanítottak arra, hogyan viseljem el a rengeteg fájdalmat. Szó szerint belém verték, hogy ne vegyek tudomást róla. Mindezzel csupán az volt a gond, hogy elpusztult vele sok más, értékes érzésem is. Mint a boldogság vagy a lelkiismeret. Ha nincs fájdalom, nem igazán érzek mást sem. Bûntudatot sem.
-
Fájdalmat okozott neked. Mert a döntése egyszerre kétségbeejtő és megnyugtató is. Mert rossz, persze, hogy boldogtalannak látlak, hiszen én magam is annyi szenvedést okoztam... És mert jobban szeretném, ha most túlesnél a nagy fájdalmon, mint ha egész életedben szenvednél egy kicsikét. Mert azt azért látom, hogy minden ember szenved egy kicsikét, épp csak egy kicsit, csak annyit, hogy mindent elszúrjon...
Anna Gavalda
-
Életünk folyamán kétféle fájdalommal találkozhatunk. Az egyik, amelyet másoknak okozunk. A másik, amelyet elszenvedünk. A kettő mindig arányban van.
Darnel Christian
-
Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál.
-
Itt vannak a bánatok. (...) Nagy szerepük van a változásban, a jobbá válásban, az ön- és életismeret kialakulásában, fejlesztésében, folyamatos fenntartásában. Hozzátartoznak az élethez, előbb-utóbb mindenki átéli őket, de ez jottányit sem csökkenti azt a fájdalmat, amit okoznak. Naná, hogy a halálról beszélek.
Sam B. Finn
-
Próbálom elhessegetni a soha meg nem valósuló álmokról szőtt gondolataimat, mert az értelmetlen vágyakozás nem szül mást, csupán fájdalmat. Minden nem jöhet össze az életben. Döntéseink nem csupán azzal járnak, hogy elérünk valamit, hanem azzal is, hogy más dolgokról lemondunk. Azt mondják, nem szabad azon bánkódni, ha valamit elveszítünk, mert a veszteséggel egy időben születik valami új, valami nagyszerû. Ez fordítva is igaz. Ha valami jó dolog történik velünk és megvalósítjuk az álmunkat, a másikat közben elveszítjük. S a mi döntésünktől függ, melyiket akarjuk megtartani és melyiket hagyjuk elveszni. Különben is van, ami éppen attól szép, hogy soha nem lehet a miénk.