Azok, akiket a nyári forróság kínoz, az őszi teliholdra áhítoznak: Meg se ijednek a gondolattól, hogy közben életük száz napja örökre elmúlt.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt álmodtam, teljes ember lettem, már nem tart ébren a kín, de mégis, amikor forró szél fúj és a tücskök ciripelnek, olyan szerelemről álmodom, amelytől talán megáll az idő. Jó lenne, ha valaki szeretne, rám nézne, de talán már megkaptam a boldogságot, ami nekem járt. Nem akarok hinni ebben, de nem vár más rám, csak a Hold!
2. A meleg nap le fog menni. Eljön az éjszaka, és ha túl szeretnék élni, fontos, hogy ilyenkor se fázzanak, ne fagyjanak meg, legyen biztonság - a legtöbb ember mégis úgy viselkedik ilyenkor is, mintha a nap folyamatosan sütne. Csernus Imre
3. Õk nem öregszenek, mint mi, megmaradottak, Sok év rosszallása, vénkor nem bír velük, Mikor a nap leáldoz, s ha felvirrad a nap, Rájuk emlékezünk. Laurence Binyon
4. Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban. Krúdy Gyula
5. Ez az epesztő egyformaság kiemészt unalmával. Egy nap olyan, mint más... Azon baj, azon kínzás, azon reménytelenség... Az idő szakasza felváltja a mást. A nyári hő meleg összeolvad már a hívességgel, mely az ősz közellétét jelenti. A szürke napok sokasodnak. A gyenge felhőkkel bevont ég gyakrabban meglátogat édes melankóliájával... Az én állapotom mindég ugyanegy. Így kell-é nékem vajjon mindég élnem? Kármán József
6. Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hûvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák a csillagokat, ha nem is jár közöttük mûhold, hiszen mégiscsak csudálatos, hogy a roppant tereken s időkön átsüt mindig az igazi fény, mint kusza tetteink között a remény s a hit. Elekes Ferenc
7. Olyanokká kell lennünk, mint a hold. (...) Az emberek akkor is panaszkodnak, ha túl erősen süt a nap és elviselhetetlenül meleg van, meg akkor is, ha túl sokat esik vagy túl hideg van. De (...) senki nem zsörtölődik, ha süt a hold. Mindenki boldogan, a maga módján üdvözli a holdat. A gyerekek saját árnyékukat figyelik és a fényében játszanak, míg a felnőttek összegyûlnek a téren, hogy történeteket meséljenek, és egész éjszakán át táncoljanak. Csupa jó dolog történik, ha süt a hold. Ez már elég ok arra, hogy olyanok akarjunk lenni, mint a hold. Ishmael Beah
8. Álmodnak egy szebb, jobb hazáról, Ez álom minden emberé: Lihegve tör a földi tábor Egy felragyogó cél felé! A föld tavaszra, télre válik - Az ember remél mindhalálig. Friedrich Schiller
9. A nappal tök szar, amikor süt a nap, a napfény visszaverődik az ablakokról és kocsikról és épületekről és járdáról, és az istenverte ragyogás úgy nyomja az ember szemgolyóját, mint két nagy hüvelykujj, és az ember alig várja az estét, amikor egy kis megkönnyebbüléshez jut a nappal támadásai után, és amikor feljön a hold, elkezd élni, de azt a tökéletes megkönnyebbülést sosem kapja meg, amire vár, amire számít.
10. Vannak olyanok, akik nem a meglevő életüket élik, hanem minden erejükkel egy másik, leendő életre készülődnek; ezzel fecsérlődik el az az idő is, amit a magukénak mondhatnának.