Azonképen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

Kapcsolódó idézetek

1. Beakad a hang, és egy ágon libeg tovább, betapad a szó, ahogy a lélek (hopp!) odébb állt. Repdesek melletted, de te nem látsz, nem hallasz, te csak a felhők közt dúdolgatsz. Rúzsa Magdolna
2. Aki nem érti hallgatásod, valószínûleg nem értené szavaid sem. Elbert Hubbard
3. Ami nem fölfelé repül, az lefelé zuhan. És az emberi lélek, ha ráébred önmagára: repül. Ha rossz kedvem van, ne figyelj rám, mert tévedésben élek. Csak azokat a szavaimat fogadd el, amiket örömmel mondok. Müller Péter
4. Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először nem is tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg. A szavakat érti persze. A mondatokat is. Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti. Müller Péter
5. Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz? Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz? Te, kinek ha nem mondják, magadban bízni sem bírsz? És mondd, mi kell, hogy a világot így fogadd el?
6. Minden emberhez a megfelelő szavakkal kell szólni. Külön, külön. Ha csak beszélsz, de nem figyelsz oda arra, hogy mit jelentenek mások számára a szavaid, az olyan, mintha nem szóltál volna semmit.
7. Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... "Csak ülj a földre és beszélj az égre." S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre. Radnóti Miklós
8. - Jó dolgokra kell gondolni, azok a magasba emelnek. - Én csak szörnyû dolgokra gondolok! - Azok visszahúznak a földre!
9. Mondjam? Vagy hallgassak? A szomorú az, hogy így sincs mód a megismerésre. A megértetésre. A megértésre. Hiába minden, átalakulnak a gondolataink. Én ugyan ki akarom fejezni magam, szavakat közlök, megérted... de máris mást jelentenek. Neked is, másoknak is. Holnap már nekem is... Pálnagy László
10. Vannak kijelentések, amelyek valamiképpen megrögzülnek a levegőben, s egyszer, egy váratlan pillanatban előkerülnek, megszólalnak maguktól megint, s akkor már van értelmük, mert valami titokzatos közegben kivárták az időt, míg a szellem megérett a befogadásukra. Szabó Magda