Vannak kijelentések, amelyek valamiképpen megrögzülnek a levegőben, s egyszer, egy váratlan pillanatban előkerülnek, megszólalnak maguktól megint, s akkor már van értelmük, mert valami titokzatos közegben kivárták az időt, míg a szellem megérett a befogadásukra.

Kapcsolódó idézetek

1. A dolgok, az emberek saját, misztikus idejükben érkeznek hozzád, s nem várakozásaid szerint. Éppen akkor, amikor a lelked készen áll befogadásukra. Gail Godwin
2. Sok minden van, aminek kimondatlanul kell maradnia, mert ha egyszer szavakba öntik, elveszíti magasztos és titokzatos voltát.
3. Volt már valaha olyan érzésed, hogy egy régi eseménynek nem volt meg a folytatása, vagy csak úgy hirtelen véget ért? Telt-múlt az idő, egyik nap a másik után, és annak, ami egy napon megtörtént, egyszerûen elmaradt a folytatása. Még mindig lóg a levegőben, benned, a maga befejezetlenségével. Tore Renberg
4. Észrevettem, hogy egy elsietett megállapítás belekergeti az embert egy bizonyos lelkiállapotba, ami talán nem is indult ilyen határozottnak. Az ember kimondja: "Várok valamit", s attól a pillanattól csakugyan vár valamit. Márai Sándor
5. Léteznek olyan emlékek, amelyek napszállta után alakot öltenek. Figyelnek. Csak arra várnak, hogy beszéljenek róluk. A szavaknak hihetetlen erejük van. Néha elég egy gondolat, és a világ megcsavarodik az ember körül. Laurell Kaye Hamilton
6. Szellemek léteznek. Biztosan tudom. A szellemek is tudnak kötődni, akárcsak az emberek. Vagy egy darab föld láncolja magához, vagy egy időszak. Egy vérontás. Egy borzalmas bûn. De vannak olyanok, akik egy érzelemhez kötődnek, vágyhoz, veszteséghez, bosszúhoz. Vagy szerelemhez. Ezek sosem mennek el.
7. Érniök kell a dolgoknak, hogy érthetőbbek legyenek. Vagy még helyesebben: a dolgok várnak, míg az emberek megértése hozzájuk fejlődik. Rippl-Rónai József
8. Amikor egy másik emberrel beszélsz, belép a lelkedbe (te pedig az övébe), itt, a saját varázsvilágodban azonnal újrateremted őt. (...) A léleknek olyan rejtélyes mûködése ez, amelyről nemigen tudunk. Mindannyian teremtünk magunkban egy valóságot. Müller Péter
9. Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt. Vincent Van Gogh
10. Hogy is van ez, hogy az ember ugyanazt a személyt mennyei aurákkal körülvéve látja, hónapokon, akár éveken át, aztán egyszer csak, hirtelen vagy lassan, lehull a lepel, ott van az igazság pőrén, csupaszon, és nem értjük, hogy mitől voltunk oda. Lángh Júlia