Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... "Csak ülj a földre és beszélj az égre." S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember lassan megöregszik, A jövőnél már fontosabb a múlt. Nem jön felénk, ami előttünk fekszik, Csak könyörtelen elmarad az út.
2. Lassan jő az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek, egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele. Wass Albert
3. Ülünk, ülünk tehetetlenül (...). Várjuk, mikor nyílik meg alattunk a föld. Mert mire megmozdulunk, késő lesz. Moccanni próbálunk, kapálóznánk, aztán mindig egy helyben találjuk magunkat. Szilvási Lajos
4. A felnőtt ember egyet megtanul: mindene régi, csak a sorsa új. A sorsa, amin osztoznia kell, nem ő rendezte, s nem ő hiszi el. Jónás Tamás
5. Az ember megöregszik, és nem lesz bölcsebb, csak torkosabb. Umberto Eco
6. Az ember idővel lelassul, öregszik, nyugalomra vágyik, s nem csúcsra törekszik. Teszi csak a dolgát, nem vonzza a siker, de azért a jóra még törekedni mer. Aranyosi Ervin
7. Ahogy öregszik az ember - isten bizony nem túlzok -, kezd rájönni, hogy úgyszólván senki nem ért a dolgához. John Marwood Cleese
8. Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni, Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti. Caramel
9. A szőlő kihajt, gyökeret ereszt és tőkét növeszt, megöregszik, a legjobbat hozza ki magából, majd kiszárad. Az ember is ilyen: fogan, születik, felnő, alkot, vénül, elmúlik.
10. Ellentétben azzal, amit talán várna az ember, az évek múlásával a látókör nem szélesedik, hanem egyre szûkül. Az egyszerre idős és bölcs ember inkább szabályt erősítő kivétel csupán.