Azt mondják, a hollók célhoz vezetik az utazókat. Mások abban hisznek, hogy a magányos holló szerencsét jelent. De egy egész hollócsapat rossz jel, zûrzavart és gondokat jósol.

Kapcsolódó idézetek

1. Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz.
2. Ki tudja, hogy mit jelent a boldogság? Biztosan nem azt a rózsaszín felhőt, amit sokan a szó mellé képzelnek, hanem a meztelen terrort. A magányosok előtt álarcban jelenik meg, a legszerencsétlenebbek viszont azok, akik a boldogság nyomait az emlékükben vagy az illúziójukban kutatják.
3. A remény a legtöbb ember számára kifejezetten jó dolog, valami olyasmi, ami átsegíti őket a nehéz időkön. Egy szerencsejátékos számára azonban maga a vég. Azt sosem szabad kockáztatni, amit elveszíthet az ember.
4. Egy bolondokkal megrakott hajó talán úszhat egy ideig a szélre bízva magát; de saját végzete felé úszik, éppen azért, mert ezt a bolondok nem hiszik. Karl Marx
5. Az utazónak meg kell kérdenie: "Jó úton járok?" Számos út hosszú és kanyargós, tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyenesen haladnak saját útjukon, a sors vezetésével, s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokon lelket. Mások összeállnak, s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, kik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hova jutottak, és gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás.
6. A halandók életét a lélek vezérli és kormányozza, s ha az erény útján tör a dicsőség felé, magában is elég erős, hatalmas és messze fénylő: nem szorul a szerencsére, hiszen az derekasságot, elszánást s más jó tulajdonságokat sem adni, sem elragadni nem tud. Gaius Sallustius Crispus
7. Esztelen, vak és bárgyú a szerencse, azt mondják a bölcselők, és akár a gömbölyû kő, oly forgandó-gördülő - mint a kő, oda hull, hová a játszi sors hajítja, a szerencse is. Pacuvius
8. Akár tetszik, akár nem, egy nagy család tagja. Az emberiség családjáé. Ideges, veszekedős társaság, gyakran téved, sokszor jön zavarba, de olykor nemes és csodálatra méltó, és ami a legfontosabb, minden tagjára ugyanaz a sors vár. Dean Ray Koontz
9. S ez minden, amiért az ember él? Setét, üres, határtalan kebel, Oh, a te magányod rémítő lehet! S így útazóim útra nem vezetnek. Egyik mint bálványt, hitvány port ölel, A másik rommá tenné a világot, Csak hogy fölötte ő lehessen úr. Vörösmarty Mihály
10. Régen az emberek azért fordultak a jósokhoz, hogy megtudják a jövőt. A jövő azonban szeszélyes, mert a jelenben hozott döntések irányítják. Paulo Coelho