Azt mondják, hogy az embernek ráguglizni a saját nevére olyan, mintha belépne egy olyan szobába, ami teli van emberekkel, akik csupa rosszat beszélnek róla. Tehát ilyenkor a mazochizmus keveredik az egomániával. Általában azért keresel rá magadra, hogy szépeket olvass saját magadról, de csupa szörnyûséggel találkozol. És ez akkor is így van, ha húsz kommentből tizenkilencben agyondicsérnek, ám ez az egy rossz is teljesen tönkre tudja tenni a napod.

Kapcsolódó idézetek

1. Minél több időt töltesz az ismerőseid bejegyzéseit nézegetve, annál nagyobb valószínûséggel érzed magad rosszul. Azokhoz az életekhez hasonlítod a sajátodat, holott ez az egész csak egy színjáték. Gondolj bele, senki nem tölt fel előnytelen képet magáról, vagy ír bejegyzést arról, hogy éppen a tévét bámulja az otthoni melegítőjében, miközben azon jár az agya, milyen silány is az élete. Persze hogy csak a szépet és jót látod másokból. Az agyad pedig úgy érzékeli, hogy ezek az emberek mind jobbak nálad.
2. A boldogtalan emberek a leginkább egoisták, antiszociálisak, mert hajlamosak csak magukkal foglalkozni, bezárkózni, búslakodni, sőt ellenségessé válni. A fájdalom miatt túlságosan önmagára koncentrál az ember. Ez azt jelenti, hogy a boldogság megteremtéséből nem csak te húzol hasznot, hanem a családod, és tágabb értelemben a társadalom is, hiszen nem reménykedhetünk abban, hogy a világ egy jobb és boldogabb hely lesz, ha nem törekszünk erre a saját életünkben. Bagdi Bella
3. Van, hogy az ember megküzd a saját démonaival, és visszatoloncolja őket a mélybe. Van, hogy feladja. És van olyan is, hogy belefárad az öngyötrésbe, és inkább keres valaki mást, akit kedvére gyötörhet. Laurell Kaye Hamilton
4. Minél inkább ragaszkodsz önnön lényegiségedhez, annál inkább csapdába kerülsz, mert egyszer csak ki fogják húzni a gyufát, és rájössz, hogy tök mulandó vagy, és ugyanúgy elhasználnak és eldobnak, mint annyi mindenki nagyot már (...). Erre az embernek a tudatát, az egóját, a személyiségét mindig emlékeztetni kell. (...) Ha ezt nem ugrod meg, akkor örök életedben elégedetlen leszel, és valakit mindig okolni fogsz, hogy egyszer csak elhasználtak, megettek, megrágtak, ki is köptek, de már nem akarnak újra megrágni. Amíg egy ízletes rágógumi vagy, addig rágjanak, amíg akarnak.
5. Mihelyst társaid jó és rossz tulajdonságaival foglalkozol, rést nyitsz a szíveden, amin belép a gonoszság. Mások vizsgálata, bírálata és a velük való versengés gyöngévé tesz, majd legyőz téged. Uesiba Morihei
6. Ha az ember kilép önmagából, az nem mindig jó. Ha magasztosabb érzéseinél az ember rögtön azt kutatja: te, ezt most miért teszed, az biztosan nagy veszteség. Simonyi Károly
7. Magánemberként félhetek a haláltól, a ráktól meg az illúzióim elvesztésétől, de írás közben szinte mazochista módon közel kell menni.
8. Túl sok az ötlet, a dolog, az ember. Túl sok irányba mehetünk. Azt hiszem, hogy azért szeret az ember rajongani valamiért, mert úgy kiválogatódik, kezelhetőbbre csökken a környező világ mérete.
9. Az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat adjam magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás. Paulo Coelho
10. Az emberek sokszor hosszan a negatívumokon rágódnak ahelyett, hogy nekiállnának, és valami jót tennének. Azáltal, hogy segítek másokon, egyszerûen elfeledkezem a magam gondjáról, bajáról. Böjte Csaba