Magánemberként félhetek a haláltól, a ráktól meg az illúzióim elvesztésétől, de írás közben szinte mazochista módon közel kell menni.

Kapcsolódó idézetek

1. Azért írok, hogy meg ne haljak. Írok azért is, hogy belehaljak.
2. Félsz lazítani, félsz elengedni magad, félsz bárkit is közel engedni magadhoz, mert még véletlenül beléd lát. Nora Roberts
3. Azt hiszem, tudat alatt sokan félnek közeledni az idősekhez. Ahogy túl közel kerülünk hozzájuk, és rádöbbenünk, mennyire hasonlóak vagyunk, fiatalok és idősek, felnőttek és idősek, akkor a saját mulandóságunkat, saját életünket, saját halálunkat látjuk bennük. Linn Skaber
4. Iszonyodott attól, hogy egy emberhez - aki csak olyan, mint ő, szóval gyarló, boldogságra vágyó s végül minden körülmények között nyomorultul elpusztuló - durva legyen, kíméletlen s tapintatlan, hogy megalázza őt önmaga előtt, hogy csak egy célzással, csak egy gondolattal is megbántsa és sokszor - legalább ezt képzelte - inkább meghalt volna, semhogy azt a hitet keltse, hogy valaki fölösleges ezen a világon s az illető, amíg elkotródik mellőle, pirulva mondogassa, "úgy látszik, terhére voltam". Kosztolányi Dezső
5. Én félek. Az élettől és sötéttől, mely mindenütt kegyetlenül elér. Kosztolányi Dezső
6. Igyekszem kellő távolságtartással és öngúnnyal írni magamról, ahogy ilyen esetben elvárható, azon túl persze mély együttérzéssel és önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk. Kepes András
7. Mintha rögtön meghalnék, úgy kellene élnem: születéstől halálig tartó emberségben. Dinnyés József
8. Látod, engem ijeszt a jövő. Mintha valami megdöbbentő, valami ijesztő volna benne. Úgy tûnik fel sokszor, mintha egy sötét hegy készülne rám omlani. Mikszáth Kálmán
9. Hogy igazából élhess, félned kell a haláltól, kell hogy legyen veszítenivalód.
10. Félni annyi, mint kínozni magad. Namrata Patel