Azt mondtam, hogy megbocsátok neked, de ez az a fajta megbocsátás volt, amit az ember akkor ajándékoz valakinek, ha tudja, soha többé nem látja. (...) A szerelem néha meghal, néha pedig agyonverik.

Kapcsolódó idézetek

1. A megbocsátást nem lehet megvenni, az adatik. (...) Csak akkor lesz vége, ha az egyikőtök megbocsát a másiknak szeretetből. Amikor a szerelem erősebb lesz, mint az önfejûség.
2. A szerelemnek sok válfaja van. (...) És ha olyan embert szeretsz, aki nem álmaid férfija, akkor el kell fogadnod, hogy az illető nem álomkép, hanem hús-vér ember. Olykor meg kell bocsátanod neki. Sőt, talán nem is csak olykor, hanem gyakran. De a megbocsátás többnyire meghozza a szerelmet. Philippa Gregory
3. Még meg sem köszöntem neked (...). Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. De nem lehet. Most láthatlak utoljára, búcsút kell vennünk, szeretlek, de el kell engedjelek.
4. A szeretet egyik legmeghatározóbb része a megbocsátás. Sőt nem is lehet úgy szeretni, ha nem tudunk megbocsátani - újra és újra.
5. A szerelem néha öl, de máskor gyógyít. Mindenesetre jobb egy elvesztett szerelem, mintha sose lett volna szerelmes.
6. Néha, amikor szeretünk valakit, olyan dolgokat is meg kell tennünk, amiket álmunkban sem gondoltunk volna. Például megbocsátani.
7. Rengeteg bocsánatkérés elhangzott, de mint rájöttem, ez így szokott lenni, ha szeretik az embert. Akkor megbocsátunk és továbblépünk. Richelle Mead
8. Azt hiszem, ez hozzátartozik a szeretethez és a szerelemhez: fel kell adni a dolgokat. Néha még a szeretteinktől is el kell szakadni. Lauren Oliver
9. Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd? Hogy láthattál meg egy olyan lányt bennem, a lányt, akit addig senki nem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki... nagyon, de nagyon szeret téged, (...) mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert én vetettem véget neki. Hát legyen akkor vége örökre. Isten veled!
10. Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj. Laurell Kaye Hamilton