Bár ha belegondolok, jobban illene hozzád a Hókirálynő. Könyörtelen, eltökélten megy a saját feje után, nem ismer se irgalmat, se kedvességet, de még a szánalom csíráját sem.

Kapcsolódó idézetek

1. Légy hóhéra önmagadnak, hisz nem élsz másért és mások sem élnek érted. Önmagadnak vagy haszontalan nehezéke. Háy János
2. Ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem, hajszás Harc és ezernyi Verseny, gyötrött Dalom, sok véres Versem, Féltés, Gond, ájult Szerelem, ne játsszatok többé velem, nem ér a nevem.
3. Nem lettem angyalka; ördögöcske inkább: vigyori, szélhámos, szemtelen, kiszámíthatatlan, kaján, konok, utálatos, békételen, békélhetetlen, B12-lhetetlen... Szilágyi Domokos
4. Van aki őriz, De nincs, aki ért, Van olyan, aki megölel, De nincsen, aki félt, Már nem is tudod, hogy szenvedsz, Hitted, hogy szebb lesz, Praktikus, logikus, Mégis tragikomikus Rosszul megírt, hálátlan szerep, Hogy tulajdonként éled az életed, Én féltelek. Ákos
5. Úgy ismernélek, Ismeretlen! Téged, mélyen lelkembe nyúlva, életem, mint viharzás, összedúlva, Megfoghatatlan, Rokonom benn! Úgy ismernélek, szolga lényed. Friedrich Nietzsche
6. S aztán van az ellenség. Nem ellenfél ő, több annál. Mintha a végzet kijelölt volna kettőtöket egy párharcra, melynek nincs oka, sem értelme. Tudsz róla, ahogy ő is tud felőled, noha az élet, a pálya semmilyen területén nem keresztezted útját. Gyûlöl téged, kenyeredre, életedre tör: soha nem vétettél ellene. Egy életen át kerülitek és keresitek egymást. Márai Sándor
7. Gyûlölöd magad szerfelett, és ezért senkit sem szeretsz. Gyûlölöd magad, e parányt, ki téged napról-napra lát, s nagylelkûsége bánt, hogy mindent ért és megbocsát. Váci Mihály
8. Emberhez nem köt gondolat, Asszonyhoz nem hajt érzelem, Királyhoz nem húz hódolat, Halálhoz nem fûz félelem. Ágyamban testem nem pihen, Nem ingerel a jó ebéd, Imádkoznék, én istenem, De tudom, hogy nem értenéd. Zsolt Béla
9. Te olyan kedves vagy. Lehet, hogy nem kéne ilyen kedvesnek lenned hozzám. Nem gondoltál még erre? Lehet, hogy minél kedvesebb vagy, annál jobban kihozod belőlem a sárkányt. Olyan ez, mint valami szörnyû láncreakció. Újra meg újra visszapattanunk egymásról, és a helyzet egyre csak romlik: minél kedvesebb vagy, annál jobban az agyamra mész vele. Mert én nem érdemlem meg, hogy jó legyél hozzám. Hiszen én egy kibírhatatlan sárkány vagyok.
10. A világ igazságtalan. Ha elfogadod ezt, cinkos lesz a neved, ha pedig megváltoztatnád, hóhér. Jean-Paul Sartre