Bár soha nem akarom elveszíteni a remény apró magját, hogy egy nap a fantáziaéletem vagy valamilyen változata elérkezik, tudom, hogy nem egészséges olyasmihez ragaszkodni, ami többé már nem létezik. És ha így teszek, azzal értékes időt pazarolok el, amit arra az életre fordíthatnék, ami tényleg az enyém. Amelyiket épp most élem. Az biztos, hogy nem ezt az életet akartam magamnak. Nem. De ez az egy van. És ahhoz, hogy éljek, meg kell találnom a módját, hogy mindezt elfogadjam.

Kapcsolódó idézetek

1. Bár nem ezt az életet képzeltem el magamnak, attól még az enyém. Akár tetszik, akár nem, ezt az egyet kaptam. És nem vagyok hajlandó úgy leélni, hogy azt kívánom, bárcsak másmilyen lenne. Nem az. Soha nem volt. És jó eséllyel nem is lesz az.
2. Azt remélem, van valami értelme ennek az életnek, igen, még a mi életünknek is. Túl sok esélyt nem adok neki, bevallom (...), minden valószínûség szerint így is, úgy is elkárhozunk. Talán bolondság, de én mégis azt remélem, hogy azért nyom majd valamit a latban, hogy legalább próbálkoztunk. Stephenie Meyer
3. Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy utolsó - napja volna. Paulo Coelho
4. Próbálom elhessegetni a soha meg nem valósuló álmokról szőtt gondolataimat, mert az értelmetlen vágyakozás nem szül mást, csupán fájdalmat. Minden nem jöhet össze az életben. Döntéseink nem csupán azzal járnak, hogy elérünk valamit, hanem azzal is, hogy más dolgokról lemondunk. Azt mondják, nem szabad azon bánkódni, ha valamit elveszítünk, mert a veszteséggel egy időben születik valami új, valami nagyszerû. Ez fordítva is igaz. Ha valami jó dolog történik velünk és megvalósítjuk az álmunkat, a másikat közben elveszítjük. S a mi döntésünktől függ, melyiket akarjuk megtartani és melyiket hagyjuk elveszni. Különben is van, ami éppen attól szép, hogy soha nem lehet a miénk.
5. Nem hiszem, hogy őrültség őrizni a megszenvedett perceket, hiszen a velük való küzdelem tesz azzá, aki egyszer leszek. Alakítanak, miközben magjukat elszórva várják, hogy megfakadjanak, s kikelve gyönyörû növényként virítsanak. Mert egy napon tudom, én is újra virágozni fogok, és nem lesz az a sötétség, amely elnyomhatja a fényemet.
6. Csak egyetlen életünk van. Mindössze egy. Én pedig nem vagyok hajlandó ezt a kicseszett másodpercet sem olyan dologgal tölteni, amihez nincs kedvem. Nem akarok majd idős koromban visszanézni, és rádöbbenni arra, hogy volt ugyan egy életem, de elfelejtettem valóban élni.
7. Az élet célja, hogy megtanuljak meghalni. Hogy amikor eljön a halál, ne kapaszkodjak tíz körömmel az életbe, amint az kicsúszik a kezeim közül. Hogy megtanuljak elengedni bármit. Hogy felkészüljek arra, hogy végül mindent elveszítek. Erre az élet minden nap lehetőséget nyújt. Ehhez pont elég egy élet. Puzsér Róbert
8. Nem abban az értelemben hiszek a csodában, a varázslatban, hogy karba tett kézzel várom a sült galambot, hanem úgy, hogy észreveszem a felkínálkozó lehetőséget, nem hátrálok meg a próbatételek előtt, és nem adom fel egykönnyen. Életfilozófiám része, amit a mesékből kora gyerekkoromtól tanulságként őrzök. Hiszem, hogy a végén a jó elnyeri méltó jutalmát, hogy az adott szót meg kell tartani és az ígéretet be kell váltani, a rászorulóknak segíteni kell, és hogy szemtől szemben kell küzdeni, mert aki aljasul támad, az pórul jár, a gyengét, a kicsit pedig védelmezni kell.
9. Nem akarom újraélni az életem egyetlen pillanatát sem. Borzasztónak tartanám, ha újra kellene kezdeni. Ha valami nagy ritkán eszembe jut, arról az emlékezés nekem elég. Sőt ez kellemesebb is, mert már nem kell izgulnom, hogy mi lesz a vége! Csányi Vilmos
10. Egy életbe ragadva könnyû azt hinni, hogy a szomorúság, tragédia vagy kudarc annak a bizonyos létnek a folyománya. Hogy egy bizonyos életmódnak, nem magának az életnek a mellékterméke. Ezzel mindössze azt akarom mondani, hogy megkönnyítené a dolgunkat, ha felfognánk: nincs olyan élet, amely felvértezne minket a szomorúság ellen. A szomorúság a boldogság szövetének szükséges része. Nem létezhet egyik a másik nélkül. Persze különféle formákban és mértékben léteznek. De nincs olyan élet, amelyben az állandó boldogság állapotában leledzünk. Matt Haig