Barátság csak gyakorlatilag jöhet létre, gyakorlatilag válhatik tartóssá. Vonzalom, sőt szeretet a barátságot egyáltalán nem segíti elő. Az igazi, tevékeny, termékeny barátság abban áll, hogy életünk folyamán egymással lépést tartunk, kölcsönösen helyeseljük egymás céljait és így folytatjuk együtt utunkat tántoríthatatlanul, bármily eltérő is különben életünk és gondolkodásunk módja.

Kapcsolódó idézetek

1. A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.
2. Van-e még barátság a világon? Fiatal emberek azt hiszik, van; de aztán megtudják, hogy amit barátságnak hittek, csak pajtásság volt. A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat. Barátság, abban az értelemben, szûkszavúan, ahogy két ember, kézfogás és ígéret nélkül, egy életre jótáll a másikért. Márai Sándor
3. A szerelemnek ahhoz, hogy tartós legyen, bizalommá, megbecsüléssé is kell válnia, azaz szert kell tennie a barátság egyes jellemzőire. A barátságból támadó szerelem már megtett egy darabot ezen az úton. Ismerjük a barátunkat, korlátaival, erényeivel egyetemben. A legfontosabb az, hogy bízunk benne, bízunk a hûségében. Ha nem így volna, nem válhatott volna a barátunkká. Francesco Alberoni
4. A barátok egész életükben kötődnek egymáshoz, de ha a körülmények úgy kívánják, hosszabb-rövidebb ideig képesek egymástól független életet is élni. Segítik egymást, de nem igénylik a szívességek azonnali viszonzását. A barátok szeretnek együtt lenni, tisztelik egymást, és engedik, hogy a másik önálló személyiséget alakítson ki. Miklósi Ádám
5. Az igaz barátság törékeny holmi. Ugyanolyan figyelmes bánásmódot igényel, mint más törékeny és értékes dolgok.
6. A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerûen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek. Müller Péter
7. Barátság... kevesen értik e szót. A barátság olyan, mint az anyai, a testvéri, az örök, a megálmodott, a várva várt szeretet. Nem szerelem búvik a szeretet álcája mögé. Tiszta, sose követelőző, ezért örökké tartó. A barátság erősebb kapocs, mint a szerelem; értékes és szent. Számomra mindennél fontosabb. A barát, akiben csalódunk, örökre leszerepelt, emléke kitörölhető. Ha a barátság áldását élvezzük, szent feladatunk, hogy betartsuk előírásait, bármi történjen. Jó barátnak lenni nem egyszerû feladat. Néha emberfeletti erőfeszítéseket igényel a szabályok betartása. De a barátság a legfontosabb kapcsolat két ember között; tartósabb, mint a szerelem. Az egyik szerelmet könnyen pótolhatja a másik. De a baráti kézszorítás olyan fogadalom, amely többé nem feledhető. Marlene Dietrich
8. Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el, a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hûtlenségének lehetőségén, a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga véleményét, az egybetartozás érzését, amely nagylelkûen tud adni, és örömmel elfogadni. Szent Ágoston
9. A barátság megszületéséhez közös, mindkettőtök életében megjelenő élményekre, érzésekre és gondolatokra van szükség. Mivel ez az érzés mindig rólatok szól, ezért szükség van a közös érdeklődési körre, akárcsak arra, hogy kölcsönösen tudjátok tisztelni és megbecsülni a másikat. A barátsághoz mindig kell egyfajta kétoldalúság, sőt, az igaz testvériességet mindig az őszinte kölcsönösség hozza létre.
10. A jó barátság akkor jön létre, ha a másikat nagyon becsüljük, még magunknál is jobban, ha szeretjük őt, no persze nem annyira, mint önmagunkat és végül, ha a kapcsolat megkönnyítése céljából, nagy szakértelemmel adagoljuk e viszonyhoz a bensőségesség látszatát, de bölcsen őrizkedünk a valódi bensőségességtől, az én és a te összetévesztésétől. Friedrich Nietzsche