Bármilyen jó életed is van ezen a világon, Amikor útra kelsz egy újabb életbe, Egyedül maradsz hitves és gyermekek nélkül, Ruházat nélkül és barátok nélkül, Mint akit ellenség gyûrt le a sivatagban. Ha már a saját neved is el kell vesztened, Minek is beszélni bármi más egyébről?

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből. Wass Albert
2. Egy nap elveszítesz mindent, amid van, és arra a napra semmi nem készíthet fel. Sem a hit, sem a vallás. Semmi. Amikor valaki, akit szeretsz, meghal, megismered az ürességet. Teljesen magadra maradsz. Soha nem felejthetsz és sohasem bocsátasz meg. Gondolkodj el! Arról, mennyi vesztenivalód van.
3. Bármit teszel, ha nem teljes szíveddel teszed, épphogy csak tettél valamit. Csak valamit. Bármit mondasz, ha nem teljes szíveddel szólsz, a szeretet virágai eltûnnek erről a földről. Egyetlen út van számodra, és ez az út te magad vagy. Semmi nem méltó az emberhez jobban önmagánál. Ha magadat adod, a legtöbbet adtad - és ennél többet ember nem tehet ezért a világért.
4. A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Márai Sándor
5. Hová mész most, lélek? Hosszú-hosszú út áll előtted. Indulj hát útnak! Remélem, békés utad lesz! E világ már semmit sem tartogat számodra. Távozz hát békével!
6. Ha nincs gyermeked, életed lehet szép, mint a sivatag, csak a szomj az, amibe belepusztulsz. Polgár Ernő
7. Van az életben egy pont, amikor el kell döntened, hogy milyen ember akarsz lenni. És amikor elérsz arra a pontra, akkor szükséged van vagy egy szülőre, vagy egy barátra. Ha pedig addigra elidegenedtél a szülődtől, és nincs barátod... akkor nagyon egyedül vagy. Egyedül lenni pedig szörnyû dolog.
8. Egyszer valaki azt mondta, ha túl messze kerülsz az otthonodtól, elveszted a gyökereidet. Ha túl sok embert ölsz meg, elfelejted, hogy ki vagy. Ha csatában halsz meg, az életedet úgy issza be a föld, mint az esőt, és nyom sem marad utánad. De ha ilyen időkben mégis szerelmes leszel, a remény ismét kivirágzik a földön, és az élet megtelik szenvedéllyel.
9. Aki egyszer már veszített, úgy igazán, vérre menően, az nem könnyen kockáztat újra. Aki egyszer már adott, mindenestül, önmagából egy jókora darabot, az nem tékozol újra. Ha gyengülsz, magadra maradsz. Erőd még inkább elhagy. Erőddel pedig mosolyod, lényed. Lassan a többiek is. Mindenki a jóhoz tapadna. Félelmed pedig rád, az arcodra. Az utat mind egyedül járjuk. Legyünk páratlanul vagy párban: egyedül. Tudom, hogy fáj az egyedül. Fáj az együtt, mégis egyedül. Fáj az egyedül is együtt. Záródsz és záródsz, szorongásod a pajzsod, fegyvered. S ha szemed csukva, füled mellett megy el a dal is. Nem látsz színeket, nem érzel ízeket. Ott állsz magaddal szemben, és nem tudod, ki néz a tükörben. Ha elmentél már a legmélyebb mélységbe, rá kell jönnöd, hogy hit nélkül nem térhetsz vissza. Visszatalálhatsz magadhoz, önmagadon keresztül, de egy másik útvonalon, mint addig. Utólag hálás lehetsz veszteségeidért, hogy eljuttattak egy kevésbé szemfényvesztő valósághoz, azaz "a valósághoz". Igen, igen, sorsunk van, feladatunk van. A bánattal is. Tisza Kata
10. Azt mondják, úgy hagyjuk el ezt a világot, ahogy megérkeztünk: meztelenül és egyedül. Ha tényleg semmink sincs, amikor elmegyünk, akkor mit ért az élet? Az határozza meg, hogy milyen embereket szerettünk? Vagy egyszerûen azok a dolgok, amiket elértünk? Mi van, ha elbukunk vagy sosem szerettünk igazán? Megfelelhetünk valaha? Vagy a lassú kétségbeesés, hogy egy életet elpazaroltunk, végül az őrületbe kerget minket?