Belefáradtam, hagyd a harcot, hisz oly hamar öregszünk, meglásd. Nézz a tükörbe: őszülünk már.

Kapcsolódó idézetek

1. Fáradt vagyok. Belefáradtam a próbálkozásba. Belefáradtam a falakba. Belefáradtam a hazugságokba. A félelembe. A halálba. Olyan fáradt vagyok.
2. Öregszem és fáradt vagyok. Kezd fanyar lenni, ami édes, az idő szép lassan kivégez s nemsoká mindent itt hagyok. Szabó Lőrinc
3. Mikor a tükörben idegen az arcod És eluntad végleg a harcot Mert tudod, hogy sohase nyertél Akkor érzed, hogy magányos lettél. Bródy János
4. Megöregszünk, és már nem harcolunk tovább. Aztán meghalunk. Neil Gaiman
5. Érted harcba szállnék bárkivel, De fáradt testem tele sebekkel, Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem, A szavak győznek, de én már sosem.
6. Az öregség nem a fiatalkori gyönyörök folytatása, hanem hosszú alászállás, amelyben az élet örömei, végül a legegyszerûbbek és legkisebbek is, hátramaradnak az úton. Persze: mindnyájan harcolunk a kétségbeesés ellen, de a végén mégiscsak az győz. Mert győznie kell. Hogy búcsúzni tudjunk. Jeffrey Eugenides
7. Bizonyos értelemben persze semmi sem a régi már. Az ember okolhatja a háborút (mind a két háborút), vagy a fiatalokat, vagy a munkába álló nőket, vagy az atombombát, vagy egyszerûen a kormányt - de igazából arról van szó, hogy az ember öregszik. Agatha Christie
8. Állandó harc lenne az életem, ha nem hagynék rá egy csomó mindent. Amikor tükörbe nézek, néha alig ismerek magamra... Mintha már nem is én lennék... Már eltûnt az egyéniségem egyik része. Mert abszolút nincs kedvem harcolni. Hagyom magam... elnyomni. Fejős Éva
9. Aki túl korán elfárad, úgy tûnik, hogy egyetért a saját elmúlásával. Tudor Arghezi
10. Az ember lassan megöregszik, A jövőnél már fontosabb a múlt. Nem jön felénk, ami előttünk fekszik, Csak könyörtelen elmarad az út.