Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Belezúgtam. Az ócska, banális módon: ébredéskor ő az első gondolatom és elalváskor az utolsó. Márpedig ilyen állapotban az ember nem arra vágyik, hogy a szerelme szerződést kössön vele, hogy alkalomadtán majd kiüríti utána a bilit.

Katarina Mazetti
🔮 Jövőkép 🎭 Kultúra
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Izgatóbb időtöltést is el tudok képzelni annál, mint úgy babusgatni egy férfit, ahogy én tettem. Az olyan férfi, aki hagyja, hogy körbeugrálják, mert lusta ahhoz, hogy gondoskodjék magáról, illetve feleségéről, egy idő után már nem izgatja fel igazán a nő fantáziáját.
  2. Tudom, hogy neked rosszul esik. Ne haragudj! Pont úgy vagyok vele, ahogy te velem, de most tényleg. Õ egyszerûen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. (...) Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett. Olyan sok mindent elképzeltem már vele, túlságosan is beleéltem magam. Jó lenne megint a vállára hajtani a fejemet, és egy picit érezni őt... nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog mûködne, de a másik nem szeretné.
  3. Aludni akartam. Álmodni akartam. Menekülni akartam. És úgy ébredni, hogy mindent elfelejtettem. (...) Amíg a dolgok kimondatlanok maradnak, van rá esély, hogy elfelejthetjük őket. Hogy tudunk úgy aludni és álmodni, hogy felébredve eltûnjön, absztrakt képzelgés legyen, olyan jelenet, ami csak a fejünkben játszódott le, ahol azok az álnok gondolatok és fantáziák fogannak, amelyek mindennapos hûtlenségként jelen vannak minden - még a legemésztőbb - szerelmi kapcsolatban is. Jo Nesbo
  4. Örültem, hogy nem voltam szerelmes, és hogy nem voltam kiegyezve a világgal. Szerettem mindenre haragudni. A szerelmes emberek gyakran ingerlékenyek, veszélyesek. Elvesztik a józan eszüket. Elhagyja őket a humoruk. Idegessé válnak, pszichotikussá, és unalmassá. Charles Bukowski
  5. A szerelem számára az a legrosszabb, ha el kell válni. Tudni, hogy egy nélküle töltött éjszaka következik, egy egész éjszaka, egyedül. Amikor beindulnak az önvádaskodó, ideges gondolatok, az embernek felforrósodik az agya, és megkérdezi önmagát, tetszem-e neki? Követtem-e el hibát? Máshogyan kellene viselkednem? Valami mást kellett volna mondanom? (...) Olyan érzés... mintha valaki elvitte volna a szívemet. Tore Renberg
  6. Nem szabad haraggal lefeküdni. (...) Ha kedvesünk az éj leple alatt váratlanul távozna az élők sorából, a következő éveinket nagyban befolyásolná az a körülmény, hogy milyen hangulatban feküdtünk le aznap este. Ehhez hasonlóan, minden egyes alkalommal, amikor kilép az ajtón, jusson eszünkbe, hogyan éreznénk magunkat, ha sosem térne vissza. Bocsánat, hogy ilyen morbid dolgokról beszélek. Persze nem szeretném, hogy naponta ezen rágódjunk, csupán azt javaslom, hogy ösztönösen mindig úgy váljunk el tőle, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást.
  7. Elég ciki dolog ez a szerelmi bánat téma, mert időnként tök jól van az ember, aztán hirtelen eszébe jut, és egy pillanat alatt befordul. Leiner Laura
  8. Az is egy hülyeség, amikor valaki végre valahára kiböki, mit akar, én meg megcsinálom, és akkor azt mondja, nem ér, mert csak azért csináltam meg, mert mondta. Azt mondja, úgy kellene megcsinálnom, hogy neki ne is kelljen mondani. Mintha ki tudnám találni a gondolatát! Hát akkor kész, vége, elszégyellem magam, és menekülök. Vége a kapcsolatunknak. Feldmár András
  9. Egyedül! Milyen hideg van, csakugyan! És milyen szomorú minden! Vége! Micsoda iszonyú gondolat! Nem remél, nem vár, nem álmodozik róla többet azzal a forró lánggal a szívében, amitől néha olyan jó élni ezen a vigasztalan földön, ami olyan, mint mikor kigyúl az örömtûz a sötét estében. Elbúcsúzik a magányos, izgatott éjszakáktól, mikor hajnalig járt fel-alá a szobájában, és rágondolt, az ébredéstől, mikor alighogy kinyitotta a szemét, az volt az első gondolata, hogy "nemsokára viszontlátom a mi kis házunkban". Guy de Maupassant
  10. Aznap, hogy elmentél, lefeküdtem, és egy álló hétig fel sem keltem az ágyból. Feküdtem, gondolkoztam, hogy miért is rontottam el életem legnagyobb esélyét. Hogy együtt lehetek valakivel, aki szép, okos és egészséges. Azzal, akivel egy csapatban játszhatnék. Jeffrey Eugenides
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat