Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Bízni abban, hogy miután felkapott az élet, jó helyen dob majd le, hatalmas hit, sokszor hiszem, talán ostobaság is. Mert bizony annyiszor dob ismeretlen tájra, bele a fájdalom közepébe, vagy csak a csalódás tengerébe. És ott állsz, vagy úszol az árral szemben, és csak egy gondolat tombol benned: túl kell élni. És fáradhatatlanul mész előre, meg nem állva, hittel és reménnyel, hogy majd ismét porszem lehetsz, amit felkap az élet, és végre hazatalálsz.

🎖️ Katonatiszt 💔 Kapcsolat vége
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Hinned kell abban, hogy a legjobb még hátra van. Hogy hozzon ez a szeszélyes élet bármit, a csoda, amit neked szán, a tiéd lesz. Hinned kell abban, hogy ez a szürke világ is ezer színt tartogat, és te is látni fogod. Hinned kell abban, hogy az élet nem csak kudarcok sora, hanem egyszer végre felemel, és nem enged el magától. Hinned kell abban, hogy létezik igaz szeretet, olyan soha el nem múló. Hogy lesz egyetlen sziklád, egy mentsvár, aki nem kérdez, de átölel, ha fáj még az élet. Egyszerûen hinni kell, hinni, bárhogy fáj, mert másként elvesztünk. Mindannyian.
  2. Épp amikor azt gondolnád, hogy valamit biztosan fogsz a kezedben, az darabokra hullik, és mindent elölről kell kezdened. És amikor azt hiszed, hogy az életednek már vége van, akkor egyszer csak újrakezdődik, és kapsz egy új esélyt. Talán ezért érdemes élni.
  3. Vannak világok, amiket kinövünk. Megharcolunk érte, benne élünk, aztán meg érezzük a késztetést, hogy egy újat hódítsunk meg. Ugord csak át az akadályokat, merj csak hinni abban, hogy képes vagy legyőzni a nehézségeket, merd elengedni a biztosat a bizonytalanért, hiszen ha hiszel abban, hogy nincs vége a világnak azután, ahol most vagy, és mindig csak jobbat kaphatsz attól, amiben épp élsz. Oravecz Nóra
  4. Nem baj, ha fáj. Fájjon csak. Szakadjon ki a szíved, érezd, ahogy darabokra tépik, de ne merülj el benne. Tudd, hogy mikor kell nemet mondani az önmarcangolásnak és felállni: tovább menni, mert mások várnak. Szükségük van rád, és nem állhatsz meg. Érezned kell, ha fáj, át kell élned, de tudnod kell, hogy hol van a határ. Hogy mikor kell felállnod és magasról tenned a körülményekre. Menj és higgy, mert akinek hite van, mindene van. Rakd mellé a szíved, higgy magadban, és ha ezt mások is megteszik érted, mert szeretnek, nem lesz lehetetlen. Oravecz Nóra
  5. Meddig bírod majd, a viharban most el ne tévedj, Van kiút, a bezárt szív, míg nyughatatlan, Álmodj úgy, most fedezd fel, mi a lelked mélyén Lángra gyújt, Csak fogadd el, és élj pont úgy.
  6. Hittel csak a szavak világában maradsz. A bizalom az, a mély bizalom, mely a tettek mezejére visz. De a tettek mezeje veszélyes. Beszélni könnyû a túlsó partról, de átúszni a túlpartra már veszélyes, mert ahhoz semmilyen térkép nincs. Sőt, valójában nem is lehetsz biztos benne, hogy létezik-e egyáltalán a túlsó part. A közönséges hit itt nem segít. Ha nincs benned egy roppant bizalom az élet iránt, ha nincs roppant bizalmad a saját belső hangod iránt, akkor nem tudsz elindulni a feltérképezetlen vizeken. Osho
  7. Valamiért mindig képesek vagyunk elhinni, hogy ez más lesz. Megint, újra meg újra... Hogy ő most jó lesz, nem fog mindent összekuszálni, megbántani, összetörni. (...) Aztán megint csalódunk, és már nem is értjük, hogy miért hiszünk újra. Hogy honnan az istenből van erőnk ahhoz, hogy újra fel tudjunk állni, leporoljuk magunkat, felhúzzuk a cipellőnket, és tovább tipegjünk. Kezdetben megtörten, csalódottan, hitetlenül. Ám idővel valami mégis történik. Megtörik a jég, jön egy mosoly, meg még egy, aztán úgy a harmadiknál már nem tudod figyelmen kívül hagyni. Van, ami nagyobb, mint te. Hatással van rád, és nem tudsz ellene mit tenni. Akaratlanul is magad mögé hajítod a lakatot, kinyitod a szíved, mit sem törődve azzal, hogy mit kockáztatsz, hogy talán ez is egy a többi közül. Oravecz Nóra
  8. Szerintem unalmas állandóan azon sírni, hogy mekkora katasztrófa az életed. Nem az. Minden döntés és tettek kérdése. A semmiből is épülhet köréd egy világ, amiben eddig nem is hittél. (...) Hosszú folyamat, olyan, ami megdolgoztat. Néha fájni fog, talán annyira egyedül fogod érezni magad, mint még soha, de akkor majd jön valaki, aki megmutatja, hogy nem is vagy olyan nagyon egyedül. Hogy más is azon megy keresztül, amin te. Más is elfelejti, hogy van miért menni tovább, leginkább azért, hogy megéld magad. Oravecz Nóra
  9. Hozzon bármit is a holnap, ne feledd, túl leszel rajta. Ha szépet kapsz, zárd mélyen a szívedbe, és vidd magaddal az úton, töltsön el erővel és hittel, ha majd kevésbé napos az élet. Ha rossz lapot kapsz, ami fáj, jusson eszedbe, elmúlik majd. Nem ez lesz az utolsó pofon, és talán nem is a legnagyobb, de élsz, túlélsz, és mész tovább. Mert minden bukás után erősebb és bölcsebb leszel. Épp ezért, hozzon az élet szépet, vagy kevésbé csodásat, emelt fővel fogadd, mert elmúlik; az állandó, az ember, te magad maradsz.
  10. Sohasem tudhatod, hogy még meddig kell kibírnod akkor, amikor már úgy érzed, hiába kell kevés, még annyi erő sincs benned. Nincs, mert nem megy, és bárhogy is legyen, a következő lépés túl nagynak tûnik. Látod a célt, és el is indulsz, de minden nap összeroppansz, mert távolinak tûnik. Annyira távolinak, és egyszerre mégis annyira megközelíthetőnek. (...) Csak egy a kérdés: te megmaradsz, vagy elvisz a forgatag? Oravecz Nóra
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat