Boldog, ki a reá mért láncokat Itt nemesen tûrve viseli, S a hervadó gyenge virágokat Az erkölcsnek s észnek szenteli!

Kapcsolódó idézetek

1. Csodálni a lét kristályvirágát, szívekbe hajló fényes ágát, s e szépséget mind csokorba szedve vigaszul hozni az embertelenbe.
2. Szigorú tekintetét a büszkeség kövekbe vési, a szeretet virágokban rejti el. Rabindranath Tagore
3. Ó! édes a viszontagság gyümölcse, Mely, mint az ocsmány és mérges varangy, Fejében drága gyöngyszemet visel; Ez élet itt piaczi zajtól menten, A fában nyelvet, könyvet a patakban, A kőben szót s mindenben jót talál. William Shakespeare
4. Az öröm lánc, mely a lelket a földhöz köti; - a szenvedés szárny, mely azt felviszi a mennybe. Wohl Stefánia
5. Áldás a hajnal hulló harmata, Melyet a szomjazó virágnak ad, A gyenge fûszál mégis meghajol A ragyogó, a gazdag kincs alatt. Tompa Mihály
6. Az élet szép, az élet minden, S míg létezhet a földön ember, A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét. Miklós Tibor
7. Elhervad gyorsan minden szép virág, Elfonnyad mind, amit kert s rét terem, De mely nyujtotta e virágokat: Örökké él maga a szerelem! Ábrányi Emil (ifj.)
8. Hamar fakul a drága lomb, Mely zöld reményszínt lenget, Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget, S a lánykéz is csak arra jó, Hogy megsimítsd s elengedd. Tóth Árpád
9. Búcsúzom, zöld mezők, boldog ligetek, Hol örömöt lelnek a nyájak, Hol bárányok legelnek, néma csönd remeg, S ragyognak az angyallábak, Osztva láthatatlan áldást, S vigadalmat folyvást, Minden virágra és rügyre, Minden szunnyadó kebelre. William Blake
10. A természet varázsát ontja bőven. A fûben, a virágban és a kőben. Ó nincs a földön oly silány anyag, Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; De nincs oly jó, melyben ne volna vész, Ha balga módra véle visszaélsz! William Shakespeare