Boldogságunk nem csekély részben önmagunktól függ, s boldogtalanságunkat többször okozzák önhibáink, mint mások gonoszsága.

Kapcsolódó idézetek

1. Boldogságunk vagy boldogtalanságunk sokkal inkább függ attól, hogy mi van bennünk, mint attól, hogy mi van körülöttünk. Kosztolányi Dezső
2. A boldogtalanság (...) sokkal inkább tőlünk függ, mint a boldogság. A boldogság egy ajándék, vagy a hívők kedvéért mondhatom úgy is, hogy egy kegyelmi állapot - de a boldogtalanság okai mi magunk vagyunk. A boldogtalanság nem történik velünk, azt mi állítjuk elő. Popper Péter
3. Problémáink jelentős részét mi magunk okozzuk, mivel nem vagyunk urai önmagunknak. Nem azt mondom, hogy minden rosszért magunkat kell hibáztatnunk, csak azt, hogy nagyobb felelősséget kell vállalnunk a tetteinkért.
4. Úgy a boldogság, mint a boldogtalanság forrása, sőt bizonyos mértékig a szerencséé is bennünk magunkban van.
5. A boldogságunk vagy boldogtalanságunk nagyrészt nem a körülményeinken áll vagy bukik, hanem a hozzáállásunkon. Martha Washington
6. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az emberi boldogság nem a körülmények szerencsés együttállásából fakad, hanem a saját hozzáállásunk függvénye. John Locke
7. Mindig magunkba kell nézni, hogy miért tud egy másik ember ennyire megbántani minket, mi az, ami ekkora fájdalmat tud okozni. Ez mind rajtunk múlik. Senki nem fog boldoggá tenni minket, ha mi nem tudjuk boldoggá tenni magunkat.
8. Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörûséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szûri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit. Csíkszentmihályi Mihály
9. A boldogságunk vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk, és nem az események természetétől. Anthony de Mello
10. Legrosszabb fájdalmainktól az elhagyatottság, a magányosság érzése ment meg bennünket, annyira azonban mégsem vagyunk magányosak, hogy a "többiek" ne "tekintsenek" ránk bajunkban. Így értendő, hogy néha azok a boldog pillanataink, amikor eltölt s végtelen nyomorúságba emel bennünket magányosságunk érzése. S így értendő, hogy a boldogság gyakran csak egyszerû önsajnálat. Albert Camus