Bú életem, bánat napom, Szomorú gyász alatt lakom. Ha ezt a gyászt elvethetném, Rózsám ismét szerethetném.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez a gyász: jelenléted és hiányod. Hogy holtodban halálom szenvedem. Hogy szerelmemben mindkettőnk magányát. Hogy azt remélem, mi reménytelen. Beney Zsuzsa
2. Fájdalmas tovább élni a szeretteink elvesztése után. Egyszerûen fáj. Fájdalmas végigmenni a folyosón, vagy kinyitni a hûtőt. Fáj felvenni egy pár zoknit, vagy fogat mosni. Az étel íztelen. A színek elszürkülnek. A zene bántja a fület, ahogy az emlékek is. Ránézünk valamire, amit máskor szépnek találnánk - a bíbor égre naplementekor, vagy a gyerekektől nyüzsgő játszótérre -, és mindez valamiképp csak mélyíti a veszteségérzetet. A gyászt így, magányosan hordozzuk. Michelle Obama
3. A bánatom sírnám el - csak tenéked, hogy te szeress, hogy te is sírj miattam egy fülemülefüttyös alkonyatban tőrrel, csókokkal - csak hogy veled éljek. Federico García Lorca
4. Keserû a bánat, keserû, de elfojtom én, Valahol még vár egy kis remény. Szécsi Pál
5. Inkább válnám életemtől, Elszakadnék en szivemtől, Poklot érted megkerülném, Minden jómat eltemetném Inkább, mint elhagyjalak. Vörösmarty Mihály
6. Szeress! hogy míg a gyötrelemben mások szemük eltakarják reménytelen, én ébren maradjak és látva-lássak... Kezeidbe ajánlom életem. Lakatos István (költő)
7. Ha meguntad, rózsám, Velem életedet, Csináltass koporsót, S temess el engemet!
8. Szerelmes vagyok a szomorú szemeidbe, és minden vágyam, hogy felvidítsalak, és lehet, hogy akkor, ha vidámabb szemed volna, kiszeretnék belőled, ettől újra szomorú volnál, s újra beléd szeretnék.
9. Bánat, bánat, de nehéz vagy De rég, hogy a szívemen vagy Szállj le, bánat, a szívemről Keserûség, a lelkemről.
10. Kedves rózsám, ha elhagytál, A beszéddel alább hagyjál: A nyelvedet zabolázd meg, Engem, rózsám, ne gyalázz meg!