Csalfa voltál, s úgy játszottál Repestem, ha hozzám szóltál Néma fák közt átkaroltál Édes reménnyel itattál.

Kapcsolódó idézetek

1. Pedig ha csak két összebogozódott gyümölcsfaágat széjjelhajlítottál, megitattál egy szomjas madarat, (...) vagy mosolyt csaltál egy durva szavak huzatában fakóvá merevült örömnélküli arcra -
2. Zöld erdőben jártam, jó magas fát láttam. Ki akart dőlni, nesze neked kölni.
3. Majd ha nyárfa-testben élek, rezgő lombbal hintelek, majd ha árny leszek, kísérlek, ha koporsó, rejtelek, ha tűz leszek, melengetlek, ha fény leszek, áldalak, ember vagyok és szeretlek, minek is bántottalak? Weöres Sándor
4. Olyan vagy, mint egy suttogó faág, ha rámhajolsz, s rejtelmes ízü vagy, olyan vagy, mint a mák, Radnóti Miklós
5. Ha karodban tartasz, és felemelsz az égig, tudom, táltosvért ittál az éjjel, és én meghajlok előtted akaratlanul, mint nádszál a szélben.
6. Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tûntél, Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem, Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem. Children of Distance
7. Felkínáltam magam; kézbe vettél, megforgattál, gyönyörködtél bennem, aztán elejtettél. Nagy István Attila
8. Én állat volnék és szégyentelen, nélkületek, kik játszotok velem - Köztetek lettem bolond, én a véges. Ember vagyok, így vagyok nevetséges. József Attila
9. Egyszer már hozzáadtalak a veszteségeimhez mégis emlékeim közt bolyongsz szüntelen vétkezésben.
10. Viseltem győztesek sokféle arcát, a másiknak annyi vagy, amilyennek lát, s akár egy részeg éj, játék, s ha véget ér, ott állsz a tükrödnél, s egy idegen néz csak rád. Király Viktor