Ha karodban tartasz, és felemelsz az égig, tudom, táltosvért ittál az éjjel, és én meghajlok előtted akaratlanul, mint nádszál a szélben.

Kapcsolódó idézetek

1. Légy vakmerő, itélj tiédnek, mint holtak lenn az éjszakát, vállad segítse gyenge vállam, magam már nem birom tovább! Pilinszky János
2. Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tûntél, Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem, Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem. Children of Distance
3. Félsz tőlem, mert beléd ivódtam: a szád: a szám, kezed: kezem - és érzed, percről percre jobban: benned, ha sírsz, én könnyezem. Végh György
4. Igyál. Köszöntsd magad felé a bort, amely ezen az órán átsegít, s figyelj. A távolban lovak: már tépdesik zablájukat, jövendő tévedéseid. Szabó Magda
5. Szertemállott árnyak rég az éjben, s benned is hunyóban már a tûz. Soknak ültél, tudom, az ölében, ahogy most az én ölemben ülsz. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
6. Azt már tudom, hogy a gyilkosságok napozva száradnak a lelkeden, és az egyik még véres, azt a lelked falán egész észrevétlenül elkenem. Érezd, hogy hatalmad van, mint annak, aki a saját angyalát ölheti, és tudd, akárhogy döntesz is, mindenképpen magad ellen fogsz dönteni. Kemény Zsófi
7. Ágyadhoz surranok sötétlőn, mint lángszemû angyal, ha éj jön, s feléd kúszom majd zajtalan a hosszú árnyon, egymagam. Charles Baudelaire
8. Túl rajtad és túl magamon fölemelsz mégis szabadon, mert nincs utam, nincs más utad, a vérképem is kimutat, Lakatos István (költő)
9. Lángokat lehelsz a télbe, selyemben kiállsz a szélbe, havas melled ormosodik, szemem érte kormosodik. Nagy László
10. Te vagy a szél, ami simogatja az arcom, Te vagy az, aki felmos, ha lent vagyok a padlón, Te vagy a fény az én életemben, Én elmegyek veled a végtelembe.