Csapongó kedv a táncteremben! Hol a kedélyes nősereg Egymás arcát, mezét, családját Ajk-pittyegetve szólja meg; Hol annyi drága rizspor elfogy... És sok mámorban pihegő Leány a másvilágra táncol... Oh boldog farsangi idő!

Kapcsolódó idézetek

1. Óh! szép farsang, kedves idő. Elmúlt már az ó-esztendő. Az újban is vigadjanak. Nekem szalonnát adjanak. Ha nincsen a házba, Van a kamarába, Csak egy darab jusson Az én nyársacskámra.
2. Itt van hát a farsang, legyen jó a kedved, ne búsuljon senki, ki velünk nevethet! Álljon be a körbe, legyen boldog tőle, mi meg vidám embert faragunk belőle. Aranyosi Ervin
3. Farsang van ma, víg dal zendül, aki eljött, táncra perdül, így ûzzük el a telet, hadd jöjjön a kikelet! Aranyosi Ervin
4. Eljött hát a farsang, már a tavaszt várjuk, Hideg tél kapuját lassanként bezárjuk. Nagy evés-ivással készülünk a nyárra, kedvünk támad még egy téli mulatságra! Aranyosi Ervin
5. Rosszakaróim, jóbarátok, Temérdek angyal és svihák, Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Sakkpartnerek, konyhásmamák, Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen, Közös sorunknak vége hát! Hiány ül majd a lelkemen. Varró Dániel
6. Farsang van, farsang van, járjuk a táncot gyorsabban! Förgeteges ez a bál, még a ház is muzsikál.
7. Itt a farsang, dalunk szálljon, a világ tótágast álljon! A tavasz ránk így köszöntsön, a lelkünkre derût öntsön! Aranyosi Ervin
8. Cseng a patak csobogója, itt a fecske, itt a gólya. Lepkék járnak lepketáncot, Lánykák fonnak pitypangláncot. Száll a nyárfa hópihéje, Paplant hint a víz színére. Örök Idő királylánya Tavaszt hozott valahára! Móra László
9. Tavasz van, hé! Jertek örüljünk! Usgyé, futkossunk! Játsszunk, nevessünk, szeressünk, csókolódzzunk! Csókolgassunk kacagva fût, fát, rögöt, virágot, Tavaszi rügyet, göndör báránykát, pelyhes madárfiókát, kis csibét, Minden kis tarka bocit, virgonc csikócskát És pendelyes kis mezítláb-gyerekeket, Mindent s mindenkit, aki örömünk és csókunk útjába akad, Mert tavasz van! Újra tavasz van!
10. Elnézni a kályhában lángok táncát: azt mondják, mi is éppily virr- gonn- cakk leszünk az utolsó előtti pillanatban. Aztán fölkel a nap, kihuny a parázs, megy tovább minden nélkülünk. Szilágyi Domokos