De bárhogy színlel, épp a bús homály Árulja el, mint a fekete ég A zivatart. Hangot sem ejt a száj.

Kapcsolódó idézetek

1. De nincs, ki szórja széjjel búm homályát, Én szenvedek mélyen s ártatlanúl, S mosolygni többet e száj nem tanúl. Kölcsey Ferenc
2. Bús felhők fölött az ég, Bár eső rejti, mindig kék. Azt súgja; nem lesz gond, Folyton csak ennyit mond. Children of Distance
3. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
4. Az Ént különösképpen titokzatos homály veszi körül, és kevesebbet tud önmagáról, mint az őt környező világon bármiről. Az ember azonban nincs tudatában önmagát illető tudatlanságának.
5. A hízelgő nem azt mondja, amit szíve mélyén érez. Minden gondolatát a tettetés, színlelés palástjával leplezi. Steven Pressfield
6. Gyász. Fekete, mint a csillagtalan éjszakai égbolt, és üres. Olyan üres, akár a kiszáradt folyó aszály idején.
7. Sötét fenn az ég, fény sehol sem ég, az arcomra álmos köd szitál; Süket, sûrû csönd, némaság köszönt, és senki nincs, ki fénylő jelet gyújtson az éjszakán.
8. Ha az ember nem mondja ki hangosan, az olyan, mintha semmissé lehetne tenni, el lehetne tussolni. Papp Dóra
9. Kint ólomszürke, felhős az ég, kevés a fény. Az évszakhoz képest enyhe az idő, olvad. És mindjobban kiütközik a világ piszka a hó alól. Oravecz Imre
10. Az élet homályban telik el, kimondatlan szavak, mozdulatok, melyeket idejében elvetélünk, hallgatás és félelem, ennyi az élet, az igazi. Márai Sándor