De nincs, ki szórja széjjel búm homályát, Én szenvedek mélyen s ártatlanúl, S mosolygni többet e száj nem tanúl.

Kapcsolódó idézetek

1. Huzatban aszalódik az arcom kire hárítsam saját kudarcom nincs erő mi bukásom felülmúlja vereségemnek vagyok féktelen tanúja. Sziveri János
2. Fájó szívem súgja, búgja: Engem senki sem lát - El kell rejtsem újra meg újra Szívem igaz szavát. Leander Kills
3. Akinek a szemében nincs élet, az nem tud mosolyogni sem. Az kényszeredetten széthúzza az ajkait, de mosolyogni nem tud. S ezt lehet látni. Csernus Imre
4. Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. Csokonai Vitéz Mihály
5. Megkínzott megkínzottat nem tud vigasztalni.
6. A lelkem távol van tőlem, szomorúan nézi az előttem tátongó ürességet (...) és nincs senki, akinek elmondhatnám a magam szenvedéseit.
7. Mint csudálkoznak kisírt szemeimen? Nem tudják, a boldogok! mi szorongat belől, mi fojt el sokszor, mint ha a levegő kiapadt volna körültem... Híjamat érzem, egy része szívemnek nincs betöltve... Én mindenhez olyan jó vagyok, és engem senki sem szeret! Szeretetlenség! a te hideged kínzóbb az elkárhoztak kénköveinél! Kármán József
8. Oh a bánat, mit elmondunk, nem oly mély, Mihez részvét, vigasztalás hozzáfér; Csak az a bú, mit enyhítni nincsen út, Amit soha, soha senki meg nem tud. Tóth Kálmán
9. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
10. Halott vagyok miattad, s mit se bánod; látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta; a szerelem bensőmet fölkavarja, s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.