E hant alatt nyugszik derék Cseke Janó, Kit a karám felett fejbe rúgott a ló. Máskor a karámot magosabbra gyártsák, Hogy senkit ne érjen illen csúf barátság!

Kapcsolódó idézetek

1. Hátamon a zsákom, Zsákomban a mákom. Kilyukadt a zsákom, Kihullott a mákom. Aki szánja károm, Szedje össze mákom!
2. Így volt ez itt századok óta: Ezt a zúzott, vert fejû magyart Mindig ütés tartotta, óvta, Vert hencegések, törött álmok Után: még konokabban állott. Ady Endre
3. Jobb, ha ülve esik csorba az ember méltóságán. Mark Lawrence
4. A derék ember inkább meghal, jóságát ugyan el nem hagyja. Bár vágd vagy égesd az aranyat, mindig megőrzi ékes színét.
5. Szerelmem csupa láng, tiéd meg csupa jég, Te alszol, én ülök, míg kékül fenn az ég. Szivem, szemem felitta csudás szépségedet, A szívem nem felejt, szememből könny pereg. Örökké hû leszel, a szád ezerszer esküdt, Én megtartom ma is, s te meggyaláztad esküd. Irántam irgalom szivedben nem terem? Azért jöttél csupán, hogy kínt szerezz nekem? Ha meghalok, barátim, legyen kövemre írva: "Itt fekszik egy bünös, szerelme vitte sírba!" S a szív keserveit ki megpróbálta már, Szánó tekintetet vet rám, ha arra jár.
6. Íze van a sónak, Értelme a szónak, Hidege a hónak, Tüze a jó lónak, Feneke a tónak, Jutalma a jónak.
7. Az ármányos elefánt nem igaz, hogy sose bánt. Csalogat: - Ülj ormányomra! - S ha ráülnél, porrá nyomna.
8. Nem lehetünk mind urak, s nem dukál A hûség minden úrnak. Persze látsz Hajbókolót és görnyedőt sokat, Ki boldogan cipeli szolgaláncát, Míg él - akár gazdája szamara, Csak abrakért - s ha megvénül, kidobják! Ostort a jó baromnak! Van viszont, Ki szolga-köntöst, szolga-arcot ölt, De szívét önmagának őrzi meg, S míg tetteti, hogy dolgozik uráért, Csak hízik rajta, s megtömve zsebét, Magának hódol. Ennek van esze. William Shakespeare
9. Az csak duma, hogy a szív tud a legjobban fájni! Szentimentális hanta! Aki ezt elterjesztette, annak még egyik golyója se fájt, nemhogy mindkettő, plusz a jogara! Vavyan Fable
10. Ajándék lónak híg a leve. Timár György