Egy átlagos ember 27 375 napig él. Ennyi jut, ha mázlink van. 27 375 nap. Először ez egyáltalán nem tûnt hosszú időnek, de ha belegondolsz, hány napra emlékszünk az életünkből? De minden megváltozhat egy nap alatt, egy csapásra, és hirtelen világossá válik, hogy miről maradunk le. (...) Az élet nem lehet elfeledett napok sorozata. Ha nem vagy boldog, változtass, válts sebességet, kockáztass! Semmi sincs kőbe vésve. Az életet nem később kell élni, hanem most.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy átlagos ember 27 375 napig él. Ennyi jut, ha mázlink van. 27 375 nap. Először ez egyáltalán nem tûnt hosszú időnek, de ha belegondolsz, hány napra emlékszünk az életünkből? A legtöbb nap csak eltelik észrevétlenül, eseménytelenül lepereg. Csak azokra a napokra emlékszünk, amikor valami fontos történik, valami csodálatos vagy tragikus. A legtöbb nap csak úgy elröppen, számomra legalábbis. Elvesznek a napi rutinban, a suliban vagy mindkettőben. Úgy tûnik, hogy az életünk elfeledett napok sorozata. Mindent későbbre tartalékolunk, hogy boldogan élhessünk később. Utazz! Később. Találj párt! Később. De minden megváltozhat egy csapásra. És mindaz, amiről lemaradsz, kristálytisztává válik.
2. Az ember számára adatik pár évtized, ezt lehet rosszul vagy jól élni. A legjobb, ha egészségesen él, és ehhez nem kell sok. Ne hívja ki a sorsot maga ellen, és ne engedjen minden csábításnak, legyen az akár a rossz levegő, a rossz ételek, a stressz, a televízió vagy a gyorshajtás.
3. Három-négy perc meglehetősen jelentéktelen az élet nagy forgatagában. Az emberek több száz percet vesztenek nap mint nap, közönséges dolgokra pazarolva. De néha ilyen rövid idő alatt is történhet valami, amire egész életedben emlékezni fogsz.
4. Egy nap alatt minden jóra fordulhat. Az egész életünk megváltozhat egy pillanat alatt. 24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. Csak ennyi kell, hogy megússzuk, hogy megváltozzunk. Egyetlen nap kihúzhat az önsajnálat mocsarából, és egyetlen nap olyan új esélyt kínálhat, amire nem is számítunk.
5. Hetvenöt év. Körülbelül ennyit kapnak, ha szerencsések. Hetvenöt évet: hetvenöt tél és hetvenöt tavasz, hetvenöt nyár és hetvenöt ősz. Ha így nézzük, nem is olyan sok, igaz? Hát használják ki! Szálljanak ki a mókuskerékből! Figyeljenek a belső ösztöneikre! Ûzzék ki a szorongásaikat! Éljék boldogan az életüket! Most rögtön, ebben a pillanatban! Nem úgy értem, hogy dobjanak el mindent, és rúgják fel a szabályokat, hanem ragadják meg a szeretetet! Ha kockáztatnak, lehet, hogy tovább élnek. Ha tovább élnek, többet lehetnek a családjukkal. Győzzék le a félelmeiket, szeressenek, ne gyûlöljenek! Fogadják el a másikat! Ebben rejlik a boldogság. Ha hajlandóak vagyunk elfogadni a másik embert, már nyertünk, ez egészen biztos. Ez a boldogság záloga.
6. Az embernek nagyjából hetven éve van ezen a földön, vagy annyi se. Ez elég kevés idő ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, hogy rosszul érezzük magunkat, és bent ragadjunk olyan helyzetekben, amelyek akár százszázalékosan rosszak.
7. Az élet csak egy év. Vagy csak egy óra, egy perc, egy pillanat. (...) A többi rutin, alig emlékszünk rá a végén. Ha nem fáj, nincs is. Cserna-Szabó András
8. Minden nap az jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz.
9. Addig él az ember, ameddig vannak tervei, vágyai, reményei. Még áhít valamit, még csalódik, még kétségbe esik. És abban a pillanatban, amikor ezek már nem lesznek fontosak, akkor vége van mindennek, teljesen mindegy, hogy hány éves valaki. Udvaros Dorottya
10. Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Lucius Annaeus Seneca