Ugrás a tartalomra
Egy átlagos ember 27 375 napig él. Ennyi jut, ha mázlink van. 27 375 nap. Először ez egyáltalán nem tûnt hosszú időnek, de ha belegondolsz, hány napra emlékszünk az életünkből? A legtöbb nap csak eltelik észrevétlenül, eseménytelenül lepereg. Csak azokra a napokra emlékszünk, amikor valami fontos történik, valami csodálatos vagy tragikus. A legtöbb nap csak úgy elröppen, számomra legalábbis. Elvesznek a napi rutinban, a suliban vagy mindkettőben. Úgy tûnik, hogy az életünk elfeledett napok sorozata. Mindent későbbre tartalékolunk, hogy boldogan élhessünk később. Utazz! Később. Találj párt! Később. De minden megváltozhat egy csapásra. És mindaz, amiről lemaradsz, kristálytisztává válik.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy átlagos ember 27 375 napig él. Ennyi jut, ha mázlink van. 27 375 nap. Először ez egyáltalán nem tûnt hosszú időnek, de ha belegondolsz, hány napra emlékszünk az életünkből? De minden megváltozhat egy nap alatt, egy csapásra, és hirtelen világossá válik, hogy miről maradunk le. (...) Az élet nem lehet elfeledett napok sorozata. Ha nem vagy boldog, változtass, válts sebességet, kockáztass! Semmi sincs kőbe vésve. Az életet nem később kell élni, hanem most.
-
Három-négy perc meglehetősen jelentéktelen az élet nagy forgatagában. Az emberek több száz percet vesztenek nap mint nap, közönséges dolgokra pazarolva. De néha ilyen rövid idő alatt is történhet valami, amire egész életedben emlékezni fogsz.
-
Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész.
Lucius Annaeus Seneca
-
Az emberek úgy viselkednek, mintha az élet valami szép ajándék lenne, és teljesen elfeledkeznek arról a tényről, hogy a fent nevezett létezés egy bő 13,7 milliárd évvel ezelőtti abszolút véletlennek köszönhető, illetve annak következménye. Nem akarok ünneprontó lenni, vagy ilyesmi, de mindannyiunk csak korlátozott számú kört tehet meg ezen a gömbkörhintán a Nap körül, aztán feldobjuk a talpunkat, és kénytelen-kelletlen ugyanabban a végtelen pokolban találjuk magunkat.
Laura Steven
-
Minden születésnap ünnep. Csak valahogy kevés jut belőle. Legalábbis így érezzük, hisz jó esetben a háromszázhatvanöt napból mindössze egyetlen név- és egy születésnapot tartogat a naptár.
-
Az életünk időből áll. A napjainkat órákban mérjük, a fizetésünket ezeknek az óráknak alapján kapjuk, a tudásunk az évek során nő. Gyorsan bepréselünk egy kis kávészünetet a zsúfolt napunkba. Visszarohanunk az asztalunkhoz, figyeljük az órát, az életünket találkákhoz igazítjuk. Mégis az idő végül elfogy, és az ember a szíve mélyén azon gondolkodik, hogy vajon a lehető legjobban használta-e ki azokat a másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket és évtizedeket?
Cecelia Ahern
-
Az ember számára adatik pár évtized, ezt lehet rosszul vagy jól élni. A legjobb, ha egészségesen él, és ehhez nem kell sok. Ne hívja ki a sorsot maga ellen, és ne engedjen minden csábításnak, legyen az akár a rossz levegő, a rossz ételek, a stressz, a televízió vagy a gyorshajtás.
-
Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad.
Michel Houellebecq
-
Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk.
Luis Bunuel
-
Még hány esztendőt élhetek?
Vagy hány hónapot, hány hetet?
Tán napokat. Csak perceket?
Kemény Simon