Egy bizonyos korban azt képzeljük, hogy nincs már több románc, és ha mégis lecsap ránk, csúnyán lever a lábunkról.

Kapcsolódó idézetek

1. A sors olykor lesből csap le ránk. Michele Campbell
2. Biztosítatlan zuhanunk ki belakott pillanatunkból. Fodor Ákos
3. Van, amikor úgy érezzük, a régi valaha kellett, de már nincs benne maradásunk. Csirmaz Luca
4. A magunk hibája egyszeriben szörnyen súlyossá válik az olyan emberrel szemben, aki már nincs többé. Lev Tolsztoj
5. Nagyon kemény dolog, ha kezdjük azt érezni, hogy valami, ami egyébként jó nekünk, fokozatosan eluralkodik az életünkön.
6. Önmagunkat csapjuk be, ha életünk magasabb céljait egy olyan viharos érzéstől tesszük függővé, mint a szerelem. Pierre Curie
7. Amikor képesek vagyunk elszakadni valamitől, vagy új szögből szemügyre venni, a dolog elveszíti a hatalmát felettünk. Ryan Holiday
8. Egyszerûen csak fáraszt az idő, hogy rajta kívül töltök éveket. Tőlem már nem, csak belőlem telik. Tóth Krisztina
9. Volt néhány évünk, véget ért. Elromlott, mindegy is, miért, hagyjuk hát végre, kit mi sért, ez, amit ránk a sors kimért. Birtalan Ferenc
10. Valamennyien képzelődünk, aztán leéljük az életünket úgy, hogy a terveink szépen hozzánk öregednek. És az egészből csak annyi lesz, hogy a múltat szépítjük vele.