Ugrás a tartalomra
Egy dalnak több életútja van. Az egyik életútja, ha csak otthon hallgatod. De ha eljutsz oda, hogy meghallod élőben, akkor átalakul az egész. Mindent felülír, hogy élőben milyen egy előadó. Ott látod, ott érzed meg a kisugárzását. (...) Amikor élőben meglátod és megérzed a kisugárzást, az egész valahogy valóságossá válik, és ott dől el, hogy igazából milyen lesz a kapcsolatod az előadóval.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor kiéneklek bizonyos hangokat, amelyekhez rengeteg fizikai erő szükséges, úgy érzem, mintha lebegnék, kilépnék a testemből... nagyon furcsa az egész... és időnként, amikor élőben játszom el egy dalt, érzem azt, ami a megírása közben inspirált. Ilyen lehet, amikor az ember egy bizonyos személlyel megtapasztal egy bizonyos érzést.
-
- Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor valami zenét hallunk, egyszer csak megváltozunk. (...)
- Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. (...) Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem.
Murakami Haruki
-
Vannak az életünknek olyan szakaszai, amikor nagyon érzékenyek, nagyon fogékonyak vagyunk, különösen olyankor, amikor intenzívebb életszakaszban vagyunk, szerelmesek vagyunk, éppen leérettségiztünk, szakítottunk, megismertünk valakit. (...) Azok a dalok, amiket ezekben a periódusokban hallunk, mindenkinek örökre megmaradnak.
-
A zene hatalmas dolog. Egy dal megváltoztatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életedet.
-
Azért vagyok előadó, hogy adjak. Szeretetet, pozitív energiákat, hitet, erőt, reményt, bármit, amibe az emberek bele tudnak kapaszkodni, és ami jó érzéssel tölti el őket. Amivel többek lesznek, és úgy mennek haza, mintha a zsebükbe kaptak volna egy kis úti csomagot.
Péter Szabó Szilvia
-
A színpad az terápia. Igazán mindenki ott él. Néha olyan, mintha a két fellépés közötti élet lenne a virtuális.
Dombóvári István
-
A dallal lehet üzenni. Persze a szórakoztatóipari szakmunkás is üzen, csak másképp, mást. Én azt szeretem, amikor egy dal felforgat, és tényleg változásokat indít el az életemben.
Palya Bea
-
Mindegy, meddig énekelhetek még: a zenei karrier hatalmas felelősségérzettel ruházott fel, amelyet nemcsak a családom iránt érzek, hanem az iránt a számtalan ember iránt is, akik példaképnek tekintik az énekeseket. Sokkal tartozom a rajongóimnak – de az is lehet, hogy mindent nekik köszönhetek. Ezt is csak egyféleképpen fizethetem vissza, mégpedig azzal, hogy az életemet megvilágosító kérdésre adott igenlő választ a gyakorlatba is átültetem, és helyesen cselekszem.
Pat Boone
-
Egyszer csak meghallod. Nem, nem őt. A zenét. A zenét, amit hallanod kell. Hallgatnod. Vele együtt. Szótlanul, mégis, többet elmondva minden szónál. Mert ez a dal kézen fog és hozzávezet. Csodálatos pillanatok. Amilyeneket még sosem éltél át. És csak ülsz és mosolyogsz... És nem találod a szavakat. Csak hallgatod a zenét, hallgatod vele együtt. (...) Ebben a dalban, a dal perceiben, érzésében, szavaiban, hangjaiban most együtt vagytok. Szótlanul. A legszebb ajándékot kapod tőle ebben a dalban. Õt.
Csitáry-Hock Tamás
-
A blues már csak ilyen. Beléd nyúl, és megragadja, ami a szívedet lehúzza. De utána lehet, hogy jobban érzed magad. (...) A zene akkor jó, ha megérint, amikor hatással van rád, és különleges hangulatod lesz tőle. Vagy legalábbis elmúlik az, amiben eddig voltál.
Nora Roberts