Egy ember soha és sehol sem veszhet el annyira, mint önnön magányos agyának végtelen és bonyolult folyosóin, ahová senki sem nyúlhat utána, ahonnan senki sem szabadíthatja ki.

Kapcsolódó idézetek

1. A személy sohasem lesz képes kilépni önnön korlátozottságából, és áttörni a másik oldalra.
2. Alapvetően mindannyian magányosak vagyunk, nem? Valójában senki sem értheti a másik gondolatait. Mindannyian a saját fejünkben, elménkben és szívünkbe zártan létezünk. De ennek így kell lennie. Korlátozott, hogy mennyire tudunk mások felé nyitni. Talán a kezünk el fog érni valaki más kezéhez, és az egy csodálatos pillanat lesz. De soha nem lesz több.
3. Egyedül az ember nem lehet szabad, csak magányos. Véghelyi Balázs
4. Az ember elbújhat mások elől, önmaga elől azonban soha.
5. Az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe. Marcus Aurelius
6. Egyetlen gondolat sem lehet önmaga tárgya. William James
7. A magány, ha egyszer beleragad az emberbe, soha többé nem vakarható le. Istók Anna
8. A valódi magányban senki nem maradhat meg tartósan bûntelenül és büntetlenül. Pilinszky János
9. Teljesen egyedül vagyok a gondolataimmal. Szerintem az elmém egy börtön, és sosem jutok ki. Alec Benjamin
10. Annyira sohasem szabad az ember, hogy oda mehetne, ahova akar. Sohasem voltam annyira szabad, hogy oda mehettem volna, ahova akartam. Szabad volt oda mennem, ahova mennem kellett. Jorge Semprún