Ugrás a tartalomra
Egy férfi olyan szerelmes lehet egy nőbe, hogy az egész valóját eléje terítheti, melléje lehozza a csillagos eget, de szerelmében akár csodát is csinálhat, és a nő mégiscsak félig tudja visszaszeretni. Tudod-e, miért? Mert annak a férfinak, akármit csinál is, erre a nőre vonatkozólag ennyi a gyújtóhatása. Egy másik férfi viszont csak ránéz ugyanerre a nőre, egy hangot kiejt, egy parányi gesztust csinál, s a nő már izzik belül, mint a fehérre melegített vas. Oly gyúlékony erre a férfira. És ez ellen nem lehet tenni semmit. Ez így van, ezt a félszerelmet a férfinak egyszerûen el kell viselnie.
Kapcsolódó idézetek
-
A férfiak alapvetően félnek a nőktől, viszont ha akarnak valamit, akkor túllépnek a félelmükön. Ha a férfiban fellobban a vágy, ha a szívében lángra lobban a szerelem, akkor eszében sincs félni, és még a világvége sem tarthatja távol a nőtől: ha a pasas akar valamit, akkor ott van.
-
Ha egy nő egyszer elárulta vonzalmát egy férfi iránt, akkor kettőjük között tüzes, rejtélyes, veszedelmes levegő rezeg. A szerelmesek mindig félelmetes tisztánlátással érzik meg, hogy mit érez irántuk valójában a szeretett ember, és mert a szerelem a maga lényének következtében mindig a határtalant akarja, ezért szükségszerûen ellenszenves, elviselhetetlen számára minden, ami határolt, ami korlátolt. A másik gátjai és gátlásai mindig megéreztetik vele az ellenállást, s abból, hogy nem adja oda magát teljesen, joggal érzi a titkolt ellenkezést.
Stefan Zweig
-
A férfi a nő szemében hős akar lenni. Ha a nő bármilyen okból csalódott vagy boldogtalan, a férfi ezt saját kudarcaként éli meg. Társa boldogtalansága megerősíti legmélyebb félelmét: egyszerûen nem elég tökéletes. Manapság sok nő nem veszi észre, milyen sebezhetőek a férfiak, mennyire szükségük van nekik is szeretetre. A szeretet segít a férfinak rájönni: éppen elég tökéletes ahhoz, hogy képes legyen teljesíteni mások kívánságait.
John Gray
-
A férfi szenvedélye, a legforróbb szenvedély is, előbb fellángol, utána kialszik, bármennyire is komoly a dolog. Bármilyen féktelen és lángoló szenvedély fogja el, egyszer eljön a pillanat, amikor csak hamut és romokat lát maga körül, és már nem is emlékszik rá, nem is érti, mi történt tulajdonképpen. A férfinál egyszer minden véget ér, egyszer minden, minden véget ér. Ezért a nő kénytelen magához kötni a férfit, ha meg akarja tartani, legalábbis otthonhoz és megszokásokhoz kötni úgy, hogy a férfi hálóba kerüljön, és azt higgye, hogy a háló széttéphetetlen, pedig az egész csak szemfényvesztés.
Mika Waltari
-
Ha egy férfi szeret egy nőt, párja valósággal ragyog a szerelemtől és a megelégedettségtől. A legtöbb férfi ilyenkor naivan azt hiszi, hogy ez a ragyogás örökké fog tartani. De azt várni egy nőtől, hogy mindig ugyanúgy viselkedjen, olyan, mintha azt várnánk az időjárástól, hogy sose változzon, és örökké süssön a Nap.
John Gray
-
A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő.
-
A férfi, amikor igazán és őszintén szerelmes a menyasszonyába vagy a feleségébe, akkor is képes egy számára teljesen közömbös nővel nemi viszonyt folytatni, érzelmi kapcsolat nélkül, de a szerelmes nő - rendkívüli esetektől eltekintve - képtelen megtenni ugyanezt.
Berkesi András
-
A férfi szenvedélye olyan, mint a magas, száraz fûben fellángoló tûz: vad, heves, de hamar kiég. A nő viszont olyan, mint a varázsló üstje, aminek hosszú ideig kell főnie a tûzön ahhoz, hogy kijöjjön a varázsereje. Mindenben gyorsnak kell lenni, csak egyben nem, a szerelemben!
Wilbur Smith
-
Honnan a férfinak hirtelen szenvedélyei egy nő iránt, a mélyek, a bensők? Legkevésbé az érzékiségből; de ha a férfi gyöngédséget, támaszra szorulást és egyúttal elbizakodottságot lát egyszerre egyugyanazon lényben - akkor olyasvalami megy benne végbe, mintha a lelke túl akarná áradni: ugyanabban a pillanatban meg van hatva és meg van sértődve. Ezen a ponton fakad a nagy szerelem forrása.
Friedrich Nietzsche
-
Amikor egy férfi beleszeret egy nőbe, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek nő - sőt, tökéletes! Úgy szeretem, ahogy van, és remélem, soha nem változik meg!" (...) Amikor viszont egy nő beleszeret egy férfiba, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek ember, de egy kicsit dolgozni kell rajta." Ez csírájában hordja a katasztrófát. Az eltérő elvárások mindig konfliktushoz vezetnek.