Ugrás a tartalomra
- Egy ideje nem alszom jól.
- De miért?
- Ha tudnám, akkor már tettem volna ellene. Próbálok nem bunkózni, de ez olyan kérdés, mint amikor hazamész és anyád megkérdezi, hogy nahát, hazaértél?, meg amikor próbálsz elaludni és valaki megkérdezi, hogy már alszol?
Kapcsolódó idézetek
-
Néhány ember esténként úgy bújik ágyba, hogy azt gondolja "Na, ez egy jó nap volt". Én azok közé tartozom, akik azt kérdezik maguktól: "Hogy rontottam el a mai napom?"
Tom Hanks
-
Sokszor, ha rosszul aludtam és felébredtem, közelebb húzódtam, és veled aludtam vissza. Te mit se tudtál róla. Csak sóhajtottál vagy arrébb fordultál az ágyban, én pedig úgy helyezkedtem, hogy a kezem, a lábam, mindegy, csak valamim hozzád érjen. Nem szerettem távol lenni otthonról. Ha tehettem, minden vidéki vagy külföldi utat elkerültem. Nem tudtam pihentetően, feltöltődve aludni nélküled. A soron következő naphoz te kellettél. Ha úgy tetszik, éjszaka vettem magamhoz az adagomat, belőled.
Légrádi Gergely
-
Mindig arra gondolok, hogy nem vagyok elég jó férjed, és ennek meg kell változnia. Ha hazamegyek, új életet kezdünk, sokkal többet fogunk beszélgetni és mindent elmondok neked, azt is, amit eddig nem, mert nem jutott eszembe. Most majd eszembe jut.
Örkény István
-
Nem akarok elaludni, nem akarok meghalni,
A jövőnkre gondoltam, mert azt már nem fogom megélni.
Nem tudom, miért történt ez, de valószínûleg megérdemlem,
Próbáltam a legjobbat kihozni magamból,
de tudod, hogy nem vagyok tökéletes.
Powfu
-
Egyszerre mindig, minden szerepben nem tudsz tökéletes lenni. Amikor azt érzed, hogy jó voltál a munkádban és megveregeted a vállad, hogy most valami minőségit alkottál, akkor bekúszik az a gondolat, hogy oké, de nem voltam otthon, nem álltam helyt például, mint anya.
-
Akik elmulasztják az önmagukkal való szembenézést, azok elkezdenek egyre rosszabbul aludni. Jár az agyuk este, nem tudnak elaludni, agyalnak, hogy mi lett volna, ha én akkor ezt vagy azt kimondom. Mi lett volna, ha megteszem. Milyen lenne az életem akkor, ha.
Csernus Imre
-
- Szinte alig ismerlek, mégis mintha egész életemben itt lettél volna. Mégis miért van az, hogyha valami bánt, azt szeretném, ha te vigasztalnál meg? (...) Miért van az, hogy ilyenkor szeretnélek átölelni téged? Miért vonzódom hozzád? Legalább mondd, hogy te nem. Mondd, hogy te nem érzel ilyet, kérlek.
- Én nem. Nekem te ennél sokkal többet jelentesz.
-
Nem, nem vagyunk rendben. Kell valami... jó. Kell valami, amit helyesnek érzek. Nem vagyok letörve, nincs összetörve a szívem, nem gyászolok. Nem halt meg. Csak odakint van. Odakint éli az álmait, és tudom... tudom, hogy boldog, és ezért büszke vagyok rá. De van ez az érzés, ami miatt nem lesz teljesen igazságos, vagy jó. Õ éli az életét, napról napra, boldogan, nélkülem. De minden reggel felkelek, és itt ez az ûr, ez az érzés... Lehet, hogy az én álmaimnak vége. Lehet, hogy én már megéltem az álmom, és most vége. És most valahol máshol van, én pedig elengedtem, és... jó, hogy ezt tettem.
-
Azt mondtad, jól vigyázol rám,
elhittem, mégis itt hagytál!
Már régen nem vigyázol rám.
Azt mondtad, bújj közel hozzám,
nem érhet semmi itthon már.
Túl régen nem vigyázol rám.
-
Kérdezted, hogy ki vagyok valójában. Nos, egy bûnös. És bárhová is megyek, a bûnöm követ engem. Valaha jó ember voltam, már nem vagyok az. Anya, ha meg kéne határozni, most elsősorban az vagyok. Később lehet, hogy ez visszaüt, de vállalom! Tudod, az ember időnként ráébred bizonyos dolgokra, velem most ez történik. Rájöttem, hogy ez nem nekem való, semmi keresnivalóm nincs már itt. Menjünk el! Nem tudom, hogy mûködne a dolog együtt, mennyire ismernél meg engem, de neked még megnyílnék!