Egy nagymama előjoga, hogy sose mutassa meg a legrosszabb oldalát az unokájának (...). Egy nagymama sosem beszél arról a szar alakról, aki azelőtt volt, hogy nagymama lett.

Kapcsolódó idézetek

1. Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arra az unokájára legyen büszke, aki van neki, és nem arra, akit elképzelt magának. Joanne Kathleen Rowling
2. A hölgyek nem igen szeretik, ha az em­ber életkorukra emlékezteti őket. Egy nagy­anyának azonban nincsen oka éveinek számát eltitkolnia, sőt büszkélkedhetik vele, akár csak gyermekeinek és unokáinak szép számával.
3. Az unokának ez a legnagyobb privilégiuma, hogy tudja, valaki az ő oldalán áll, mindig, tekintet nélkül mindenre. Még akkor is, ha esetleg téved. Vagyis hát, különösen akkor. Fredrik Backman
4. Az emberek azt mondják, hogy mindig igazat kell mondani. De ezt nem gondolják komolyan, mert az öregeknek nem szabad azt mondani, hogy öregek, és azt se szabad kimondani, hogy valaki büdös, vagy hogy egy felnőtt fingott. És azt sem szabad mondani: "Nem szeretlek", hacsak az az illető nem viselkedett velünk borzalmasan.
5. Ha egy családból se gyerek, se unoka nem marad, az unokák unokák maradnak, nem lesznek se szülők, se nagyszülők. Öregek, de mégsem nagypapák és nagymamák. Harag Anita
6. Egy nőnek nem lehet olyan szépet mondani a külsejéről, amit már ne tudna régen. (...) Azért mégis jólesik neki, ha hallja.
7. Kedvesebb kellett volna legyek. Az olyasvalami, amit sosem bán meg az ember. Azt sosem mondja senki magában, ha megöregszik: ó, bár ne lettem volna jó ehhez vagy ahhoz... az ember sosem gondol ilyet. Khaled Hosseini
8. Nagymamakorára lesz az ember igazán jó anya, előtte túlságosan el van foglalva azzal, hogy nőnek is kell lennie. Grégoire Delacourt
9. - Beláttam, nagymama, hogy a közvetlen családtagjaim mégsem annyira ostobák. - Üdvözöllek, drága unokám! Az ember akkor szokott ehhez hasonló apró felfedezéseket tenni, ha felnőtté válva maga mögött hagyja a kamaszkor nehéz éveit. Nálad valamivel tovább tartott. Most pedig igyunk arra, hogy téged végre felnőttnek lehet nevezni! Margit Sandemo
10. Édes Nagymamám! Iszonyú jó voltál hozzám mindig (...). Sose háláltam meg semmivel. Az volt a hálám, hogy egyre jobban rád csimpaszkodtam, elárasztottalak önmagammal, elálltam minden utadat. Ahova csak fordultál, engem találtál meg, én meg úgy képzeltem magamban, ez a szeretet. Csupa ragaszkodásból nem hagytalak élni (...). Menj, szabad vagy! Soha többet nem fogom azt gondolni, hogy szeretek valakit, ha rabbá teszem önmagammal, ha lehúzom, mint valami kolonc. Szabó Magda